Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)

A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata

Mezőkövesd-Mocsolyás

45

Figs 31-35. Bowl types

36. kép. Csőtalpas tálak Fig. 36. PedestaHed vessels

A csőtalpas edény felső része megegyezik az egyszerű tálak minden változatával, többek között a négyszögletesedé peremmel és hasonló testtel is. Csaknem általános a csőtalpak tálrészének karcolt díszítése, sőt festése is, és a kétféle díszítésmód kombinációja (23. tábla 1-3; 25. tábla 5-8; 27. tábla 7; 28. tábla 14-16; 31. tábla 15, 19; 36. tábla 10-12; 37. tábla 3-6). Többször megtörtént, hogy az épségben maradt tálrészt még a csőtalp letörése után is tovább használták (31. tábla 15; 32. tábla 12; 37. tábla 3; 41. tábla 21). Az edénytípus funkcióját egyelőre nem ismerjük. A csőtalp, mint különös tartozék a korai neolitikumtól a késő neolitikum végéig kedvelt edénytípus (Kalicz-Makkay 1977, 169. t. 8-14; Kurucz 1989,

28. t. 5-6), sőt azon túl, a korai és középső rézkorban dominánssá is vált. A középső neolitikum késői fázisától kezdve a késő rézkor végéig az egyre magasabb csőtalpak és az egyre szélesebb szájú tálak váltak általánossá. Elképzelhető, hogy a késő neolitikumban, a korai és középső rézkorban megjelenő, megmagasított fülű edények étkezési célokat szolgáltak.

Csuprok kis és nagy változatban

(104. tábla 2. sor 1-4, 3. sor 1-3, 4. sor 1-3)

A jellegzetes csuprok készítése a középső neolitikum kezdetétől, a Szatmár-csoporttal kezdve, vagyis az AVK legkorábbi időszakától vált meghatározóvá. Ez az edény-