Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
46 Kalicz Nándor-Koós Judit 37-40. kép. Különböző méretű csuprok Figs 37-40. Pots of various sizes 40 típus is minden hasonló korú lelőhelyen általános ked- veltségnek örvendett. A csupor jellegzetessége az öblös, kissé nyomott, gömbölyded has, vagy tompított bikónikus alak és a tagoltan illeszkedő, igen alacsony, hengeres nyak. Számos esetben előfordul az öblös has négyszögletesedő kialakítása (31. tábla 8, 10, 11, 13; 35. tábla 1, 4; 36. tábla 4, 6; 54. tábla 2, 7). E típuscsoportba tartoznak azok a formák, amelyeknél a nyak kialakítása hiányzik, és a perem enyhe íveléssel összeolvad az öblös testtel (38. tábla 4, 6). Átmeneti típust képvisel a csuprok és a tálak között, amikor a rövid nyakat csak a körülfutó karcolt vonal jelöli (32. tábla 6; 36. tábla 3, 6; 54. tábla 5, 2). A csuprok általában közepes méretűek, vagyis 12-18 cm között váltakozik a magasságuk (37^10. kép). Fazekak (104. tábla 3. sor 3-5, 9. sor 1-5, 10. sor 1-7, 11. sor 1-6) Ennek az edénytípusnak többféle alakváltozata is ismert, amely szinte minden méretben megtalálható. Gyakoriak a megnyúlt, kónikus, esetleg bikónikus alakú, szélesszájú, de időnként szűk szájú magas fazekak (33. tábla 6, 8-9). Ezek között néhányszor előfordul a perem alatti kiöntőcső. Ugyancsak nagy számban kerültek elő a kónikus alakú, behúzott vállú és szájú, nagyobb fazekak (31. tábla 14, 16; 34. tábla 7). A tárgyalt edény jelenléte a „finom” kerámia között 15-20 cm közötti magassággal nem annyira gyakori, mint az előbb ismertetett típusnál, de az e kategóriába sorolt edények vékony falúak és simított felületűek. Leggyakoribbak a vastag falúak, csaknem kivétel nélkül durvított felülettel, amelyet fröcskölt agyagmázzzal vontak be és többnyire ujjal vagy kevéssé mélyen, fűcsomóval huzigáltak (33. tábla 5; 35. tábla 1, 3, 5-6 stb.). Emiatt került a vizsgálat során a fazekak nagy része a mély tálak egy részével együtt a „durva” kerámia kategóriájába is. A legtöbb fazék töredékekben került felszínre, emiatt legtöbbjüket már nem lehetett teljes profillal összeállítani. Töredékeik alapján az azért megállapítható, hogy magasságuk 20-80 cm között váltakozhatott. Az ovális és megnyúlt testű, tompítottan bikónikus nagy fazekak e leletcsoport egyik legjelentősebb változatát képviselik. Öblükön számos esetben 2 4 bü- työkful helyezkedik el (104. tábla 11. sor 2-6). Magas nyakú, öblös, nyújtott bikónikus, nagy edények (104. tábla 2. sor 4-5; 11. tábla 9; 19. tábla 5). Sajnos ebből a típusból nem tudtunk kiegészíteni egyetlen példányt sem, holott a töredékek úgy a „finom”, mint a „durva” kategóriában képviselik az amfora alakú edényeket. A töredékek alapján feltételezhető, hogy nagyságuk a közepes mérettől (15-20 cm között) egészen a legnagyobb méretig (60-80 cm-ig) terjedt (41^13. kép). Gömbölyded kisebb edények Ezt a vastag falú és durva felületű kategóriát csak néhány egész példány és sok töredék képviseli (35. tábla 9).
