Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)

A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata

44 Kalicz Nándor-Koós Judit A nagyméretű, vastag falú edények első égetése szinte teljes mértékben oxidációs eljárással történt, mely­nek hatása az edények belső rétegében nem érvényesült, mert ez csaknem fekete színt nyert. Az átégést jelentő hő nem tudta áthatni a vastagabb edényfalakat. Lehet, hogy a javításokat, kiegészítéseket az első égetés után hajtották végre. A kétfokű kiégetés során a „durva”, nagy edények felületét vastag agyagmázzal vonták be, amelyre erőtelje­sen érvényesülő, a felület simaságát hangsúlyosan meg­szüntető eljárást alkalmaztak. Ezt a hatást leggyakrabban ujjhuzigálással, az agyagmáz felcsomósításával, vagy hosszúszárú fűkötegek huzigálásával érték el az edények külső felületén. A nagy edények túlnyomó részénél a má­sodik kiégetés is oxidációs eljárással történt. A feltárt területen az edényégetés számára szolgáló külön kemencét nem találtunk, valószínű, hogy használat után szétverték az égető helyeket, s nem maradt nyomuk. MEZŐKÖVESD-MOCSOLYÁS: AZ EDÉNYEK FORMÁJA ÉS TÍPUSA (STÍLUSA)12 Az edények alakjára jellemző, hogy kevés típust használ­tak, de ezeket több változatban is elkészítették. A fő tí­pusok között elsősorban az egyszerű, lapos aljú kónikus, és a hasonló alakú, mindig alacsony csőtalppal ellátott tálakat kell megemlíteni, amelyek nagy számban kerül­tek felszínre (104. tábla 8. sor; 31. tábla 15, 19; 32. tábla 12; 34. tábla 6; 36. tábla 10-12; 37. tábla 3-6; 54. tábla 10). Ezeket követik a csuprok, melyekre a rövid nyak a jellemző. Alakjuk hasonló a tálakéhoz (104. tábla 2-4. sor; 31. tábla 5, 8, 10, 13; 32. tábla 3, 6; 34. tábla I; 35. tábla 1, 4). A következő típuscsoportot méretük alapján a magas fazekak képviselik, amelyek sokszor ugyancsak követik a tálformát (104. tábla 9-11. sor; 33. tábla 5-6, 9; 34. tábla 7; 35. tábla 1-9). A nagyméretű fazekak elsősor­ban az ún. „durva” edények között találhatók. Ritkábban fordulnak elő az amfora alakú, de fül nélküli nagy edé­nyek (33. tábla 8; 39. tábla 4, 6). Tálak (31-35. kép) Kónikus lapos aljú tálak alacsony, miniatűr és mély vál­tozatban (104. tábla 1. sor 1-6, 5. sor 1-5, 6. sor 1-6, 7. sor 1-4, 9. sor 1-5, 10. sor 1-2). Feltehetően egysze­rű formájuk miatt a leggyakrabban készített és használt edénytípust képviselik. Legnagyobb számban kis- és közepes méretben találtuk meg a legegyszerűbb kóni­kus tálakat (7-8 cm-től 17 cm magasságig és 10 cm-től 18-20 cm szájátmérőig) (104. tábla 5-7. sor; 31. tábla 12 Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a mocsolyási leleteket típusuk szerint (forma és díszítés) egységként kezeljük, mert nem tudtunk meghatározó különbségeket felfedezni a lelőhely kezdete és vége között. Bizonyosan kell lenni kis különbségeknek, de ezek a jelen­legi régészeti elemző módszerrel nem ismerhetők fel. Feltehetőleg a jövőben a természettudományos vizsgálatok fejlődése jelentősen segíthet egy településen vagy temetőn belüli időrendi, vagyis kisebb fejlődésbeli különbségek elhatárolásában is. 1-3, 6-7; 32. tábla 1-2,5,7-8-11, 13; 33. tábla 1-2 stb.). Oldaluk sokszor kissé ívelt, az aljuk többször lekerekí­tett (33. tábla 3, 7; 34. tábla 4-5 stb.). Nagy mennyiség­ben vannak azonban hasonló tálak 20 cm magasságtól 48 cm-es magasságig is. Ez is mutatja, hogy gyakori edény volt. A nagyméretűek esetleg közösségi étkezés­re, főzésre, sütésre, élelem- és víztárolásra szolgálhattak. A kisebb tálakat pedig egyéni étkezésnél használhatták. Az agyagedényeknek az volt az előnyük a szerves anyag­ból készültekkel szemben, hogy jól ellenálltak a hőség­nek és a tűznek. Néhány átmeneti típust képviselő tálnál vagy fazéknál előfordul, hogy kerek testük a peremnél négyszögletessé válik (34. tábla 5). Az alacsony, ovális tál igencsak ritka az edények között (31. tábla 16). A tálak zöme díszítetlen. De ha díszítettek is, akkor az zömmel karcolás, amely főleg a külső felületen talál­ható (31. tábla 14, 17; 32. tábla 13; 33. tábla 2; 35. tábla 5, 10). A mocsolyási tálak karcolt díszítésének túlnyo­mó részét meandroid vagy hullámvonal alkotja. Néhány esetben a tálak festésére, és főleg karcolással kombinált változatra is találunk példát (22. tábla 1; 23. tábla 1, 5; 23. tábla; 29. tábla 12). A nagyméretű, vastag falú mély tálak, de inkább már fazekak a „durva” kerámia körében is jelentős helyet foglalnak el (35. tábla 2-3; 38. tábla 4; 40. tábla 5). A szürőedények is jelentős részben kónikus, közepes magasságú tálak alakjában készültek (34. tábla 4, 9). A Szatmár-csoport fazekasságának egyik jellegze­tes vonása, hogy a tálperemek alatti rész kisebb-nagyobb mértékben behúzott (32. tábla 6). Ilyenkor többször kör­befutó, vízszintes karcolt vonal választja el a vállat a pe­remtől, és az igen alacsony perem kissé kifelé fordul (33. tábla 5, 7). E forma változatai már közelednek a csuprok­hoz. Alakjuk ritkábban függőleges magas, vagy alacsony falú, és időnként aljuk is lekerekített. Ilyenek inkább a kisméretűek között találhatók (33. tábla 3), de előfor­dulnak a legnagyobb méretűek között is. Szájátmérőjük leggyakrabban arányos a magasságukkal, de nyújtottabb formában magasabb is lehet. Ebben az esetben ezeket mély tálaknak, vagy a nyúlánkabbakat esetleg már faze­kaknak nevezzük, főleg ha a szájátmérőjük kisebb a ma­gasságuknál (32. tábla 10, 13). Csőtalpas tálak (104. tábla 8. sor, 1-5; 36. kép) Gyakori edénytípust alkotnak lelőhelyünkön. Fő jel­legzetességük, hogy az enyhén kónikus csőtalp az edény testéhez képest mindig alacsony (6-10 cm magasság között váltakozik). Igen ritkán történt a csőtalpak áttörése négy nagy kerek, vagy ovális lyukkal. Mocsolyáson csak egyet­len áttört csőtalp töredékére bukkantunk (94. tábla 10). Az eddigi közlemények során máshol is hasonló ritkaság volt az áttört talp. I lyen edénytípust eddig csak Kőtelekről és Tiszaszőlősről ismerünk (Raczky 1998, 11. kép 3; Kovács 2007, 9. kép 4, 13. kép 9). A tálrészek viszony­lag alacsonyak, az edények eredeti magassága a csőtalp­pal együtt is mindössze 15-20-25 cm között váltakozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom