Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
42 Kalicz Nándor-Koós Judit de ott is az orsókarikák, orsógombok túlsúlyával. A fonás eszközeire jellemző, hogy kétféle eljárással készültek. Az egyik szerint főleg a lapos, diszkosz alakútól az erőteljesen kettős kúposig formázták meg az égetés előtt a 2,5-5,0 cm között váltakozó átmérőjű, középen átfúrt korongokat. Nagy részüket azonban a rendelkezésre álló nagy tömegű, összetört edény oldalából vagy aljából, töb- bé-kevésbé szabályos kerek alakúra faragták, és középen átfúrták. Természetesen az utóbbiak mindig lapos korong alakúak és többször még az edények karcolt díszítésének maradványait is viselik. Alább néhány példányt mutatunk be közülük. 1: Diszkosz alakú orsógomb, felülete kissé kopott (184. objektum, 10. szelvény). Téglavörös. Átm: 4,8 cm (17. tábla 7 = 20. tábla 12); 2: Orsókarika edény oldalából faragva, lapos korong alakú, az edény karcolt díszének maradványával (3/b szonda). Világosbarna. Átm: 6,5 cm (12. tábla 8); 3: Orsókarika töredéke vastag edény oldalából (2-3. ház között, 166. objektum, A szelvény). Sötétbarna. Átm: 4,7 cm (16. tábla 11); 4: Orsókarika edény oldalából (2. ház, 166. objektum). Szürke. Átm: 4,5 cm (17. tábla 8 = 20. tábla 10); 5: Orsógomb, lekerekített kettőskúp alakú (358. objektum). Szürke, kopott. Átm: 3,5 cm (17. tábla 10 = 20. tábla 14); 6-7: 2 db orsógomb, csaknem gömbölyded alakúak (105/a-b objektum). Átm: 3,9 cm (18. tábla 1-2); 8-11: 4 db orsókarika, edények oldalából (3. ház, 166. objektum). A 10-11. példányokon a karcolt díszítés maradványával (20. tábla 3—4, 10-11). Mindegyik kissé kopott. Színük csaknem kivétel nélkül világosbarna. Valamennyi orsógomb és -karika a leégett házakból és a házak közötti hulladékhalomból került felszínre (A-B-U és 31. szelvények). A szövés egykori meglétét kétségtelenül bizonyítják azok a finom textil-lenyomatok, amelyek egy nagyobb tárolóedény oldaltöredékén (103. tábla 1) és két edény aljtöredékén maradtak meg (56. tábla 8; 103. tábla 3). A Mocsolyáson feltárt egyik sírmaradványban különböző formájú agyaggyöngyöket találtunk (11. tábla 6). Ezek egyike egy hosszúkás, kettős kúpos alakú gyöngy, amely nem a fonás feladatára készülhetett, ugyanis alakja nem adhatott elég lendületet a forgatáshoz. Talán nem tévedünk ennek a gyöngynek a megítélésében, ha a középső neolitikum kezdetén (Kr. e. 6. évezred közepén) már jelentős mértékben használt, de mégis ritka értéknek számított Spondylus tengeri kagylóékszer utánzatának tekintjük: Agyaggyöngy. Hosszú, kettős kónikus alakú, hossz- tengelyében átfúrt. Világosbarna, simított felülete kissé sérült (2. ház paticsai közül, 105/b objektum, D szelvény). H: 2,9 cm (11. tábla 6). Agyagkanál. Egyetlen példányt tudunk csak bemutatni. Hosszú, hengeres, vége felé hegyesedő nyelű kanáltöredék. Merítő részéből csak kis töredék maradt (2. ház, 105/b objektum, D szektor). Világosszürke. H: 8,6 cm (12. tábla 3). Csekély számú előfordulása arra utal, hogy bár a kanál a háztartások fontos használati eszköze volt, de Mocsolyáson keveset égethettek agyagból. Valószínű, hogy a kanalakat túlnyomó részben fából faragták. A MEZŐKÖVESD-MOCSOLYÁSON FELSZÍNRE KERÜLT AGYAGTÁRGYAK VIZSGÁLATA A FAZEKASSÁG ÉS A KÜLÖNLEGES AGYAGTÁRGYAK KÉSZÍTÉSI TECHNIKÁJA A korai neolitikum kezdetétől folyamatosan jelentős szerepet játszott a közösségek életében a különböző méretű és alakú edények, továbbá a különböző kis agyagtárgyak készítése. Nem gondoljuk, hogy minden családi egység tagjai saját maguk állították elő edényeiket, hiszen ehhez különös kézügyességre, gyakorlatra és rutinra volt szükség. A tapasztalat hatása nemcsak az edények megformálásánál és a különleges tárgyak készítésénél, hanem különösen az edények díszítésénél érvényesült. Az egyszerűnek látszó minták (pl. meanderek) sokszor pontos szerkesztési gyakorlat alapján váltak összetalálkozó egésszé a csökkenő, vagy növekvő kerek felületen. Ehhez nem érthetett egy közösség minden tagja. Valószínű, hogy a kisebb-nagyobb településeken, mint pédául Mezőkövesd-Mocsolyáson, Füzesabony-Gubakúton és még jó néhány más településen felnőttek azok a „fazekasmesterek”, akik a kívánt edényeket rutinszerűen tudták elkészíteni a közösség családjai számára. Sokszor még távolabbi területekre is eljuthatott egy-egy mester termékének a híre, sőt maga a termék is. Ügy gondoljuk, hogy Mocsolyás és Gubakút lakói gyakran találkozhattak, így a „mesterek” kicserélhették tapasztalataikat, átvehették a másik forma- és mintakincsét. Másképpen nem lenne elképzelhető, hogy egymás ismerete nélkül annyira hasonló anyagi és szellemi kultúra jött volna létre. A szomszédok megismerése a közös összejöveteleken alakulhatott ki. Ennek alapját talán az azonos származás tudatát fenntartó ünnepeken teremthették meg a szellemi közösségen keresztül az anyagi kultúra közösségéig. A kommunikációs csatornák így működhettek láncolat- szérűén is a szomszédos és az utánuk következő települések között. Természetesen ennek a folyamatnak más, bonyolult összetevője is lehetett, pl. a kisebb csoportok elköltözése és új települések létesítése, amely folyamatok a kapcsolatok különböző szintű formáiban és helyszínein nyilvánultak meg. Többek között így érthető meg a mocsolyási és gubakúti kerámia hasonlósága olyan távoli lelőhelyekkel, mint a Tisza menti Tiszavalk, Tiszalúc, Tiszacsege, Tiszaszőlős, a nyírségi Rétközberencs, észak felé főleg az abaúji Novajidrány és a többi, újabban megismert Hernád vidéki lelőhely. A mocsolyási ásatásokon legnagyobb tömegben az agyagból készült és kiégetett edények (kerámia), valamint néhány különleges tárgytípus került felszínre. Miként a
