Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - Vörös István: Neolitikus állattartás és vadászat Mezőkövesd-Mocsolyás korai AVK településén
286 Vörös István 5. táblázat: Mezőkövesd-Mocsolyás (M3 6. lh.) 1993-1994. A gazdasági haszonállatok maradványainak testrégiók szerinti megoszlása (db) Faj/Testrégiók Fej régió Törzsrégió Húsos-végtag Száraz-végtag Ujjcsontok Összesen db % db % db % db % db % db Szarvasmarha 419 19,4 881 41,0 547 25,4 206 9,6 101 4,6 2154 Juh 558 24,3 776 33,5 697 30,1 255 11,0 26 U 2312 Sertés 72 40,7 25 14,1 60 33,9 12 6,8 8 4,5 177 A combhúsból a medence-csontot kifejtették, hiányzik. A femur-t is kifejtették, mindössze 5 töredéke került elő. A combhúsból elsősorban a felső csülök (tib/fíb. 29 db) csontjai maradtak meg (4-5. táblázat). A kecske csontok közül egyetlen csont, egy humerus képviseli a lapockahúst. A 30 db koponya/szarvcsap, illetve az egy-egy db mc/mt töredékek a nyúzott kecskebőr „részei” lehettek. Az állatállomány két fő fajának, a szarvasmarhának és a juhnak az élelmezésben betöltött legfontosabb hasznosítása, terméke a hús volt. Őskori körülmények között egy kifejlett szarvasmarha hasznos húsmennyisége (250 kg) 10 kifejlett juh húsmennyiségének (10 x 25 kg) felelt meg. Az elfogyasztott gazdasági haszonállatok leletei között feltűnően kevés a nem kifejlett egyedek maradványa. A két állat levágásában és felhasználásban mutatkozó eltérés tetten érhető. A nem kifejlett egyedek maradványainak életkor szerinti megoszlása:- a 2/2-4 éves (subadultus) korcsoportból szarvasmarha 47,5%, juh 18,7%,- az 1-2 éves (juvenilis) korcsoportból szarvasmarha 36,5%, juh 60,0%,- a 8-12 hónapos (infantilis II.) korcsoportból juh 6,2%,- a 3-6 hónapos (infantilis I.) korcsoportból szarvasmarha 15,8%, juh 12,5%. Az újszülöttek (neonatus) között 1 szarvasmarha és 3 juh egyed volt. Volt egy juhembrió is. A szarvasmarha csontok között nem volt 8-12 hónapos, illetve embrió maradványa. A kecske és a sertés állomány „kiegészítő” háziállat fajok voltak. 8-10 kecskének a nyúzott bőre került a településrészre. Sertéshúst 8-10 alkalommal fogyaszthattak, a nem kifejlett egyedek között 3^4- hónapos, 1-2 éves és 2-3 éves állatok voltak. Ritkán a kutyát is megették. VADÁSZAT A neolitikus település vadásza az őskori vadfauna csaknem minden vadjára vadászott. A 6 nagyemlős közül 4 faj az őstulok, a gímszarvas, az őz és a vaddisznó a Kárpát-medence állandó (endemikus) faja, 2 faj a vadló és a vadszamár - időszakosan - bevándorló színező faunaelem. Az elejtett 8 vad maradványainak gyakorisági sorrendje: őstulok 57,8%, vaddisznó 25,6%, gímszarvas 4,5%, vadló és az őz 4,1—4,1 %, mezei nyúl 2,4%, vadszamár 1,2% és a farkas 0,4% (1. táblázat). Őstulok - 142 db - 7 objektumban (1,2. ház, 186,217, 226, 238,310.) Az őstulok a neolitikus „húsvadászat” fő vadja. A településre behozott őstulok húst a lapocka- és a combhúsban maradt csontok igazolják. A metapodiumok megléte pedig azt jelzi, hogy a törzsről lefejtett végtagok egészben kerültek a településrészbe. Az elejtett őstulkok között a tehenek voltak többségben (8. táblázat). Gímszarvas - 11 db - 6 objektumban (1,2. ház, 130, 186,217,310.) Maradványok: frontale+agancstő, 2 vetett agancstő (egyik szerszámnak elkészítve), koronás agancsszár, agancság, vert. lumbalis fr., scapula fr. dext, rad.diaph. dext., 2 pelvis fr. sin., tarsus fr. Az agancsokon kívül lapocka- és farhús csontjai kerültek a telepre. A ruházathoz a gímszarvas bőrét alkalmazták. Őz - 10 db-4 objektumban (1,2. ház, 130, 310.) Maradványok: 2 corpus mandibulae sin., hum.dist. 4 sin. - 1 dext., mc. prox. sin., mt. prox. dext., ph.II. Kizárólag a lapockahús csontjai, illetve a nyúzott bőrben maradó metapodiumok kerültek elő (8. táblázat). Vaddisznó - 63 db - 5 objektumban (1,2. ház, 186,310,418.) Acsontleletei alapján a vaddisznó tipikus húsvad. Legtöbb lelete 25 db a húsos-végtag, 17 db a száraz-végtag és 10 db az ujjcsontok maradványai. A lapockahúst reprezentáló mellső és a hátulsó láb csontjai szimmetrikusnak mondható (13-12 db). A fej- és a törzsrégió maradványaink a száma elenyésző. A vaddisznó csontmaradványok többsége nőstényé, az astragalus és a calcaneus hosszméretéből (Teichert 1969. módszerrel) számított marmagasságuk 89,5-96,0 cm volt (8. táblázat). Vadló - 10 db - 4 objektumban (2. ház, 9, 186,310.) Maradványok: corpus mandibula sin. (neo/inf.), P2 sin. (33 x 16 mm), 2 scapula fr., carpus, ph.I. sin. ant.,
