Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények
első építési periódusra vonatkozó ismereteket ezután Feld István is összefoglalta a 2000-ben megjelent kötetében. 5 Bár a 13. századtól ismert Kékedi-család névadó birtokán számos, legkésőbb a 16. században felépített udvarházzal rendelkezhetett - így 1596-ból Kékedi János, 1609-ben már pusztaként ernlített épületéről tudunk 6 - a mai kastélyegyüttes egyetlen eleme (így az É-i épület alagsorában, alapfalaiban fennmaradt 7x5,5 méteres, vékonyfalú építmény) sem azonosítható ezekkel. A legkorábbi - eredetileg két É-i és egy D-i, az épülettel azonos magasságú s a lakóterekkel egybenyitott kerek toronnyal megépített, szabályos alaprajzú és térosztású - kastély a kutatási eredmények alapján és a későbbi írott forrásokkal egybehangzóan - Kékedi Györgyhöz köthető s egy évszámos reneszánsz keretelem alapján 1610 körűire helyezhető. Belső tereinek többsége ekkor még síkmennyezetes lehetett, külső megjelenését alapvetően meghatározhatta egykor gazdag sgrafittó-diszítése. Bejárata a D-i toronyban nyílhatott. Eredeti lefedését nem ismerjük, egy egykori pártázat csupán feltételezhető. Esetleges külső védőműveiről nincs tudomásunk, az É-i homlokzat előtt alapozásában feltárt 6x4 méteres, különálló faltömbre támaszkodó, szintenként hídszerkezetes bejárati rendszer (lépcsőtorony?) már egy következő építési korszakból származik hasonlóan a DNy-i sarokhoz kapcsolódó téglalap alaprajzú gazdasági épülethez, mely K-en fafolyosóval rendelkezett. 7 Az építtető három fia 1627-ben úgy egyezett meg, hogy az atyjuktól rájuk maradt épület Zsigmondé és Jánosé lesz, míg Balázs számára a D-i oldalon emelnek új szárnyakat. 8 Ennek megfelelően azt ezt követő években épülhetett meg a kastély K-i és D-i szárnya - itt már az építészeti divat változásának megfelelően formájukban az olaszbástyákat követő, ugyan még lőrésekkel ellátott, de belül itt is lakótereket magukban foglaló saroképítményekkel. Bár a részletek ezen épületrészek esetében kevéssé ismertek, az így alapterületének több mint kétszeresére növekedett kastélyt a szondázó ásatások tanúsága szerint vizesárok övezte, az ezen átvezető felvonó hidas „középbástyáról" azonban csak egy 1687. évi osztálylevél tudósít. 9 A kastélyt 1644-ben I. Rákóczi György hadjárata kapcsán elfoglalták és kirabolták, de tudomásunk van a század végi „török és kuruc háborúságok" pusztításairól is. 10 Időközben az utolsó Kékedi 1658. évi halálát követően az épület leányágon a Melczer-család birtokába jutott. Az 1700 körüli évtizedekben két testvér, Melczer Mihály és János, később azok leszármazottjai birtokolták külön-külön a kifejezetten rossz állapotban volt kastély korábbi eredetű É-i és újabb D-i részét. Az 1757 és 1765 közötti évekből az utóbbi felújításáról gazdag írásos forrásanyag tanúskodik ekkor épülhetett meg az udvari folyosó és a Ny-i szárny legfelső szintje. 11 Ezután sor kerülhetett az É-i tömb rendbetételére is, a kastélyegyüttes gyökeres átalakítása - s ennek során az övezőárok betöltése - azonban csak a Zombory-család 18. század végi - 19. század eleji, már az egész épületre kiterjedő zálogbirtoklása idején fejeződhetett be. Ennek pontos menetét már nem lehetett felderíteni, de az utóbbi család szerepét jól jelzi az ekkor megépült É-i bejárat feletti címerkő. Végül az épületegyüttes utolsó jelentősebb módosítása Melczer Andorhoz köthető, aki 1863-ban főként a D-i homlokzatot formálta át romantikus stílusban, de építkezései a belsőket is érinthették. A Melczer-család 1945 után veszítette el az épület tulajdonjogát, bár leszármazottai még továbbra is lakhatták. Az utóbbi fél évszázadban a legkülönbözőbb funkciókat töltötték be egyes részei, ekkor semmisült meg többek között az É-i homlokzat pártázatos-óratomyos romantikus mellvédfala. Legutóbbi felújításának célja egy továbbképző központ illetve szálloda kialakítása volt. 12 1 H. TAKÁCS M., 1954a. 73-88. 2 H. TAKÁCS M., 1970.128-129. 3 JOÓ T., 1992b. 34-35. 4 CABELLO, J. - SIMON Z., 1994. 197-225.; CABELLO, J. - SIMON Z., 1998. 255-277. 5 FELD I., 2000.48-54. 6 CABELLO, J. - SIMON Z, 1994.206. 7 Lásd részletesen: CABELLO, J. - SIMON Z., 1994.208-218. 8 CABELLO, J. - SIMON Z, 1998.225-260. 9 Uo. 259. 10 Lásd erre részletesen: CABELLO, J. - SIMON Z., 1998. 261-262. 11 Lásd erre részletesen: CABELLO, J. - SIMON Z., 1998. 263-264. 12 CABELLO, J. - SIMON Z., 1998. 266-268.
