Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

93. TÁLLYA - VÁRHEGY Tállya középkori vára a településtől K-re kb. 3 km-re elhelyezkedő 491 m tszf. magasságú, igen meredek oldalú Várhegyen állt. A Várhegyen álló falakat ma már nem látni, ellenben sok gödör és bolygatás teszi áttekinthetetlenné a vár területét. Néhány gödör oldalában kisebb falcsonk is látszik, de a mindenhol fellelhető sok épülettörmelék és habarcsos kő nem teszi lehetővé az alaprajz meghatározását. Nehezíti a tájékozódást a rendívül sűrű, bozótos erdő is. A terepalakulatok alapján egy felső és egy alsó várat különböztethetünk meg. A felső vár az E-i, magasabb részen helyezkedik el. Ennek Ny-i széle különösen erősen bolygatott, egy közelmúltban ásott gödörben pedig egy kis fal részei is előtűntek. Innen került elő egy faragott, gótikus bordakő töredék is, amely Encsy György tállyai gyűjteményében van. A felső várhoz D-i irányból csatlakozik az alsó vár, átlag 2-3 méterrel alacsonyabb szintben és egész területe D-i irányba lejt. Területe a felső várhoz képest érintetlenebbnek tűnik, csak a DNy-i szélén van egy nagyobb suvadás, ahol szintén kincskeresők dolgozhattak. Az alsó vár K-i szélén egy téglalap alaprajzú, sziklába vájt mélyedés van, 4 x 2,4 m mérettel, mélysége 4 m, valószínűleg ciszterna volt. A felső vár területe 35 x 22 m, az alsó váré 25 x 20 m, a két várrész együttes hossza 57 m. Mindkét várrész szélét élesen elváló hegyperem jelzi, de az itt feltételezhető egykori várfalnak nincs nyoma a felszínen. E peremek alatt körös-körül igen meredek hegyoldal található. A vár leginkább EKfelöl, a mélyen alatta fekvő nyeregből volt megközelíthető, és bár itt is igen meredek a hegyoldal, erről az oldalról 9-10 méterrel alacsonyabb szinten mély és széles árok is védte. Az árkot a sziklába vájták bele, ezért néhol függőleges, több méter magas sziklafal képezi az árok mindkét oldalát. Az árokba hullott törmelék és föld alatt feltehetően a többi helyen is hasonló az árok széle. Az árok az E-i és az ÉK-i oldalon maradt meg a legépebben, szélessége 7-8 méter, de a K-i oldalon is folytatódik, egyre mélyebben. Itt a külső oldal nagyjából meghatározható, belső oldalát azonban a lehullott törmelék és föld betemette. Az árok az alsó vár DK-i sarka alatt lassan eltűnik. A hegy D-i és Ny-i meredek oldalában nincs nyoma ároknak, itt valószínűleg nem is volt. A Várhegy É-i oldalán a sziklába vágott árok Ny-i vége a felszíni nyomok alapján nem tisztázható. Ide vezet fel az É-i oldalon az egykori út, amelynek nyomai - részben fákkal benőve - ma is jól látható. Az árok Ny-i végén volt a vár bejárata. Ennek folytatására, a felső és alsó vár felé a mai felszín nem nyújt támpontokat. A várfalak elrendeződése csak ásatással tisztázható. A vár gyakran szerepel a történeti-, helytörténeti irodalomban, de mivel adataik elég bizonytalan eredetűek, ezért ezek ismertetésétől eltekintünk. Magáról a várról Engel Pál adatain

1 kívül a település 1994. évi monográfiájában B. Hellebrandt Magdolna és Takács Péter közölt összefoglalást elsődlegesen az irodalmi adatok alapján. Nemrég pedig Takács Péter foglalta össze újra a Tállyára vonatkozó adatokat.

2 A vár területén 1891-ben kisebb ásatást végeztek, amikor egy pincebejáratot találtak meg, egyéb eredményekről nem tudunk.

3 A vár felmérését Nováki Gyula és Sándorfi György 1987-ben készítették el (91. ábra). A vár viszonylag későn a 15. sz. elején tűnik fel a forrásokban, amikor a lázadó Debrői Istváné volt, akitől [1404-ben] Zsigmond hadai ostrommal elfoglalták. Ezután királyi vár, melyet Zsigmond Garai nádorra bízott (1406), majd 1410-ben Garai János és Mazóviai Hedvig házasságakor 12 ezer arany forint értékben adta zálogba nekik. A király 1422-ben viszszacserélte a boszniai Szrebernik várért és Tállyát István szerb despotának adta. Tőle 1427-ben utódjára, Brankovics Györgyre szállt, akinek családja 1459ig birtokolta.

4 1461-ben Mátyás a Szapolyaiaknak adományozza, majd Szapolyai Imre kérésére adományát az 1464-es koronázását követően megerősítette.

5 Tállyát 1527-ben Báthori István kapta adományba, azonban 1528-ban I. Ferdinánd seregei elfoglalták, de Szapolyai János király katonái 1536-ban viszszavették. Erre oly módon került sor, hogy a várkapitányt, Boér Nagy Lászlót a várból csellel kicsalták,