Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

1984-ben Kiss Gábor jórészt téves adatokat közölt a várról,

9 és ettől nem mentesültek a legutóbb kiadott monográfiák sem, ahol elsődlegesen a korábbi irodalom alapján foglalták össze a várra vonatkozó adatokat.

10 Később Németh Péter fejtette ki azt a nézetét, miszerint az 1322-ben említett Bodrogszeg nevű vár ide lokalizálható, véleményét azonban adatokkal nem támasztotta alá.

11 Az erődítmény első részletes leírására és az 1989. évi felmérésének közzétételére 2004-ben került sor (5. ábra).

12 A várra vonatkozóan okleveles adatot nem ismerünk. Az a területet, amelyen a Várhegy elhelyezkedik 1200 körül már az Aba nemzetségé, majd 1248-tól a nemzetség Keresztúri ágának birtokként tűnik fel.

13 Bodrogkisfaludot először 1317-ben és 1319-ben az egri püspök és káptalan közötti tizedszedési perben említik először.

14 A nemzetség Zemplénben birtokló két ága a Keresztúri és a Debrői ág késői birtokmegosztására 1352-ből van adatunk. Keresztúr később is a Keresztúri (Pozsár) család birtokát képezte, ugyanakkor már Karácsonyi János felfigyelt e nemzetség bemutatásakor arra, hogy annak tagjai a tatárjárás után számos várat építettek törzsbirtokaikon.

15 Kisfalud és Szegi 1370-től 1404-ig a Debrői család tállyai uradalmához tartozott, majd a későbbiekben is, 1549-ig a tállyai uradalom tartozékát képezte.

16 A leletek hiánya ellenére a vár minden bizonnyal középkori eredetű. Amennyiben ezt a jövőben közvetlen adatok is igazolják, az erődítmény létesítését az Aba nemzetség itt birtokos Keresztúri ágához köthetjük, akik itt építhették fel erősségüket talán még a 13. sz. folyamán. 1 Szegi a 17. sz. végéig önálló település volt közvetlenül Kisfalud szomszédságában. A 18. sz. elejétől Kisfaludhoz tartozó puszta volt (Szegi puszta és Szegi malom), melyet 1904-ben Pusztaszegnek is neveztek. 1906-óta Bodrogszegi néven gyakorlatilag különálló volt, de hivatalosan csak 1914-től lett önálló község Szegi néven. 1950-ben a két községet (Szegi + Bodrogkisfalud) egyesítették Bodrogkisfalud néven, amely 1951-től hivatalosan Bodrogszegi lett. 1991-től a két immár ténylegesen összeépült település ismét különvált Bodrogkisfalud és Szegi néven. V.o.: GYALAY M., 1989. 375. és TAKÁCS L. - KOVÁCS Zs., 2000. 26-30. 2 B.-A.-Z. M. Lt. Zemplén Megye Levéltára. Sátoraljaújhely. U. 173, U. 175, U. 176, U. 177, U. 19. sz. térképek 3 BECSKE B., 1902. 338.; KREPLIN Á., 1930. 165.; SCHRÄM F., 1973. 142-143.: Bodrogkeresztúron 1676-ból „Várhegy", 1682ből „Bodrogh Szegh", 1704-ből pedig „Kisvár" és „Alsó Vár" helyneveket említenek.; TAKÁCS L. - KOVÁCS Zs., 2000. 26, 66.; — Bodrogkeresztúr mai területén Várhegyre vagy várra utaló helynév nem ismert. Vö.: ROMÁN J., 1977-1979. 6. 68-71. "FÉNYESE., 1851. n. 224.; SZABÓ J.-TÖRÖKI., 1867. 44-45. 5 DONGÓ GYÁRFÁS G„ 1897. 226,259. 6 VENDE A, 1905.28. 7 Kassai EmK. II. 684.; GERECZEP., 1906. 1049, 1059. S ANGYAL B., 1955. 52-53. Angyal Béla a várról egy mondát is leír, amelyet Tompa Mihály: Várhegy című versében dolgozott fel. 'KISSG., 1984. 76-77. 10 TAKÁCS L.- KOVÁCS ZS., 2000. 30,38.; LÉNÁRTJ., 2001. 41. 11 NÉMETH P., 2001. 22. - Az egyetlen alakalommal 1322-ben említett Budrugzeg nevű várat (AOkl. VT. 711. sz.) már Fügedi Erik azonosította a Sátoraljaújhelytől K-re, de már Szlovákiában lévő Bodrogszög (ma: Klín nad Bodrogom) nevű településsel (FÜGEDI E., 1977., 111.), majd Engel Pál is elfogadta az azonosítást (ENGEL P., 1988.116.; ENGEL P., 1996. 283.). 12 NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2004.200-203. 13 A terület 13-14. századi birtokviszonyaira lásd: NOVÁKI GY. SÁRKÖZY S., 2004. 202-203. 14 AOkl. IV. 680.SZ.; AOkl. V. 427.sz. 15 NAGY L, 1857-1868. VI. 222.; KARÁCSONYI J., 1995. 51-52., 62-63.; Szűcs J., 1993. 46-49.; ENGEL P., 2001. passim. - A Keresztúri család kihalt, utolsó tagjának említése 1370-ből való. 16 ENGEL P., 2002. passim 6. BOLDOGKŐVÁRALJA-BOLDOGKŐVÁR A Zempléni-hegység Ny-i vonulatának előterében, Boldogkőváralja település ÉNy-i szélén, magányosan emelkedő, 268 m tszf. magasságú, keskeny, É-D-i irányú andezittufa sziklagerincen állnak egyik legismertebb várunk ma is tekintélyes méretű, 1963— 1968 között feltárt és helyreállított, majd 2002-2003ban tovább kutatott és új kiegészítésekkel bővített romjai (2. kép). A K-i oldalon igen meredek, míg Ny-on lépcsősen ereszkedő gerinc legmagasabb, mintegy 14x50 méteres ÉK-i részét egy nyújtott téglalap alaprajzú épületegyüttes foglalja el. Ez egy ma kétszintes, az Éi végén élbe futó, háromszög alaprajzú, de magasabb és ezért toronyként megjelenő, pártázatos lezárású bővítménnyel ellátott lakóépületből és az ahhoz DNy-on vastag fallal csatlakozó 10x10 méteres, négyzetes toronyból áll, az utóbbi kettő között négyzetes ciszternával. Ez utóbbi, D-i toronyból csak az ÉNy-i sarok maradt ránk jelentős, többszintes magasságban. A lakóépület Ny-i falában a földszinten keskeny rés-, az emeleten nagyméretű csúcsíves ablakok, keleten és D-en többszörös átalakítás nyomait mutató, részben elfalazott ajtók és ablaknyílások. Belső falazatai már nagyrészt az itt működött turistaszálló kialakítása kapcsán készültek, a betonfödém alatt és a külső K-i falon néhol boltozatmaradványok. A K-i sziklaperemen keskeny, a lakóépülethez hegyes szögben bekötő várfal húzódik. A négyzetes torony D-i oldalához egy alacsonyabb szintű, 14x14 méteres udvarrész csatiakozik, keleten egy téglapilléres épület alacsonyabb falmaradványaival, a DK-i sarokban egy sziklába mélyített aknával, DNy-on az alsó udvarról felvezető, boltozott, lépcsős bejárattal. Az udvar D-i fala azonos a vár DNy-i sarkát elfoglaló, már részben