Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

a sziklagerinc alacsonyabb Ny-i lépcsőjén emelkedő, többszintes, födém- és nyílásrészletei alapján többször átépített, ma ugyancsak toronyként megjelenő, szabálytalan négyzet alaprajzú épület külső falával. Alsó szintjén szárazmalom sziklába vágott maradványai. Ez utóbbi épület Ny-i fala ­csorbázatos végződése szerint - egykor tovább folytatódhatott É-felé. Ma ennek helyén egy jóval alacsonyabb, D-en gyilokjárós-lőréses-pártázatos lezárású, É-on ablakokkal-lőrésekkel áttört, a felsővár háromszög alaprajzú épületrészéhez ívesen befutó, többször átépített várfal határolja az első Ny-i sziklalépcsőt elfoglaló, alig 5-6 méter széles alsó várudvart vagy falszorost, benne félköríves alaprajzú, emeletes kaputoronnyal. Az udvar magasabb E-i részén további építmények csekély maradványai, alattuk sziklába vágott pincejáratok találhatók. A várfalon kívül elterülő 10-15 méter széles második sziklalépcső E-i és Ny-i oldalán újabban a külső- vagy alsóvár több periódusú, sziklában vágott palánkerődítésének jelentős maradványai, továbbá gazdasági épületek részletei kerültek elő, míg a legmagasabb sziklagerinc D-i nyúlványát egy, az itt fennmaradt gerendafészkek alapján újabban visszaállított faszerkezetű elővédmű foglalja el. Mint egyik leglátványosabb tájképi megjelenésű várunk, az erősség már a 18. században feltűnt az országleíró irodalomban, de a későbbi megye- és helytörténeti munkák is általában csak vázlatosan ismertetették történetét. 1 Legfontosabb Árpád- és Anjou-kori, valamint késő középkori írott forrásait Csánki Dezső és Györfry György történeti földrajzai közölték. 2 Bár tárgyalják Gerő László várkönyvei is 3 , a vár máig legátfogóbb igényű értékelését K. Végh Katalin végezte el 1966-ban napvilágot látott, alapos tanulmányában, ahol az általa 1963-1964-ben folytatott, a helyreállítást megelőző - falkutatást ugyan nélkülöző - ásatások eredményeit is feldolgozta. 4 Építéstörténeti megállapításait 1975-ben röviden ismét összefoglalta. 5 Az erősségre vonatkozó középkori adatok megtalálhatóak Fügedi Erik és Engel Pál adattáraiban, 6 a fennmaradt kora újkori inventáriumok elemzésére s ennek alapján a vár 17. századi formájának rekonstrukciójára legutóbb Sós István vállalkozott. 7 2002-2003-ban Éder Katalin és Koppány András végeztek részleges feltárást az alsó­vagy külsővárban, eredményeiket - köztük az álló falakkal kapcsolatban tett megfigyeléseiket is - több jelentésben tették közzé. 8 A várromokat 1952-ben mérte fel a Miskolci Tervező Intézet 9 ,.ez szolgált alapjául az azóta közzétett kutatási alaprajzoknak is (6. ábra). A várral kapcsolatba hozott legkorábbi írott források 10 szerint az erősség 1282-ig a Tomaj­nemzetség birtokában volt, majd királyi kézbe került. Nem tűnik azonban egyértelműnek az 1295 körül kelt oklevélben említett „Castrum Boldua" 11 azonosítása várunkkal, különös tekintettel arra, hogy a Tomaj-nemzetség Abaúj megyei birtoklására más adatokkal nem rendelkezünk. így nem zárható ki az sem, hogy Boldogkő építése az Aba-nemzetséghez, esetleg épp Amadé nádorhoz lenne köthető - 1300­ban mindenesetre az ő itteni várnagyáról értesülünk. 12 Bukása után 1317-ben az erősség királyi kézre került, felette 1342-ig tisztségként a Drugeth­család egymást váltó tagjai rendelkeztek. 13 1388-ban Zsigmond király a hozzá tartozó falvakkal együtt Czudar Péternek zálogosította el. 1403-ban Perényi Péter a lázadóktól foglalta vissza a király részére. 1422 után előbb Lazarevics István, majd Brankovics György birtokolta. Mátyás uralkodása alatt előbb a Parlagiak, majd Kassa városa, végül 1528-ig a Szapolyaiak kezén volt. 14 A mohácsi csata után számos alkalommal váltotta birtokosait, többször ostrommal foglalták el a Ferdinánd- illetve Szapolyai­párt hívei. Részletes birtoklástörténetét még nem tisztázta levéltári kutatás, legjelentősebb 16-17. századi tulajdonosai közül a Serényiek és a Palochayak említendők meg. 15 Jelentősebb stratégiai szerepet nem játszott, azonban általában alatta gyülekeztek a vármegyei csapatok. 1671-ben Szelepcsényi György érsek kezébe került, akitől 1685­ben az esztergomi káptalan örökölte. Közben azonban a kurucok első sikertelen ostromai után Thököly Imre foglalta el és tartotta fennhatósága alatt. Ebből az időszakból (1671, 1682, 1685) több összeírás és leltár is fennmaradt a várról, s bár nem játszott katonai szerepet a Rákóczi­szabadságharcban, az eddigi szakirodalomban feketézett lerombolása nem bizonyított. 16 1715-ben a lőcsei jezsuiták szerezték meg, s elsősorban a hozzátartozó uradalom raktáraként hasznosították. 1753-ban a Péchy-család vette meg, a bár ők a

Next

/
Oldalképek
Tartalom