Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

32. GOLOP-KlSKASTÉLY A község K-i szélén, a Zempléni-hegység Ny-i lába előtt húzódó Szerencs-patak árterének peremén, a feltehetően középkori eredetű református templom és a tájképi parkkal övezett újabb kastély közvetlen közelében áll és vár műemléki helyreállítására az 1985 és 1995 között több alkalommal, ásatással és falkutatással vizsgált, egy 17,5x9 méteres, téglalap alaprajzú központi tömbből és annak két átellenes sarkához közel szimmetrikusan csatlakozó egy-egy toronyszerű bővítményből álló, háromszintes kis kastélyépület. Körülötte egykori park maradványai, sportpályajátszótér. A szintenként egy nagyobb D-i és egy kisebb E-i térből álló központi épületrész alsó, tulajdonképpen alagsori szintjét egyszerű dongaboltozatok fedik, hasonlóan a két kisebb, ugyancsak téglalap alaprajzú saroképítményhez. Az itt található nyílások számos átalakítás nyomait mutatják, a DK-i „torony" D-i külső bejáratának barokk kőkerete még ma is megvan. A saroképítmények E-i falaiban kisméretű, kívül-belül tölcséres lőrések. A második szinten a D-i nagyterem és a DNy-i saroképítmény belső tere - egymástól ugyan eltérő fiókos dongaboltozattal rendelkezik. A két E-i tér ma síkmennyezetes, de az E-i saroképítmény a feltárt részletek tanúsága szerint egykor ugyancsak boltozott volt. Az utóbbi D-i falában - sarokkandalló és több, későbbi tüzelőberendezés maradványai mellett - a később elfalazott, félköríves kőkeretes bejárati kapu jelentős részletei találhatók. Előtte - a főtömb és a saroképítmény bezárta szögben - egy több újkori építési periódusban kialakult, újabban elbontott, egykor nyitott, oszlopos bejárati építmény állt, melyre lépcső vezetett fel. Innen lehetett bejutni az épület utóbbi időkig használt, barokk kőkeretes külső ajtaján át a főtömb É-i terébe. Ennek ÉNy-i sarkát a lépcsőfeljáró, míg K-i, erősen átépített részét modem falak illetve elbontott korábbi téglaépítmények csonkjai foglalják el. Ezen a szinten a főtömb D-i és Ny-i homlokzatán többször átalakított ablakok áthidalás-, könyöklő- és kávarészletei, míg az É-i és a K-i falakban elsősorban lőrések találhatóak. A harmadik - modem betonfödémmel lefedett szinten a főtömb É-i tere DK-i sarkában kettős kéménykürtő és egy sarokkandalló jelentős részletei, a D-i nagyterem felől kályha fűtőnyílása figyelhetők meg. Itt és főleg a D-i nagyteremben megmaradtak a korábbi fafödém - néhol betonnal eltömött - gerendafészkei. A lefaragott boltvállak tanúsága szerint fiókos dongaboltozattal csak a • DK-i saroképítmény tere rendelkezett. Utóbbi É-i falában árnyékszékajtó egyszerű kőkerete. Az erősen átalakított ablakok közül a D-i nagyterem esetében a kutatás idején még eredeti helyükön voltak a kőkeretek könyöklői, melyek nagyobb méretre utaltak a saroképítmények és az É-i tér nyílásainál - utóbbiak közül egyetlen maradt meg közel ép állapotban, bár lefaragott profillal az ÉNy-i saroképítmény K-i falában. A kastély belső ajtónyílásai többszörös átalakítás nyomait mutatják, a K-i oldalon egy itt állt keskeny épülettraktus csatlakozása és az oda szolgáló átjárók számos részlete figyelhető meg. Vakolat már alig található az épületen, D-i homlokzata közepén utólagosan elhelyezett Vay-címer látható. Az épülettel először H. Takács Mariann foglalkozott behatóbban a magyarországi reneszánsz kastélyokról 1970-ben megjelent disszertációjában.

1 Régészeti kutatás hiányában számos megállapítása tévesnek bizonyult, hasonlóan Ferenczy Károly tíz évvel később közzétett építéstörténeti eszmefuttatásaihoz.

2 A Juan Cabeilo, László Csaba, Simon Zoltán és Feld István által végzett helyszíni feltárások eredményeit összevetve az addig feltárt írott forrásanyaggal - az utóbbi kutató tette közzé először 1998-ban,

3 majd 2000-ben.

4 E dolgozatok rajzi dokumentációját Szekér György készítette (32. ábra). Az írott források szerint az abaúji Felsőgolopon a 16. század vége előtt nem állt kőből épült nemesi lakóépület. Golopi Gáspár alispán itteni kúriájára egy 1592-ből származó közvetett adat utal.

5 Lánya „apai házát" 1613-ban említik, majd 1616-ban már egyértelműen nemesi udvarházról értesülünk, mely a 17. században előbb az Ibrányi- majd a Vay-család birtokába került, 1678-ban az utóbbiak castellumaként emlitik.

6 A Vayok birtokolták 1945-ig, ezt követően