Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények
nemcsak azt tudjuk meg, hogy e felszólítás nem járt eredménnyel - s hogy IV. Béla csapatai eredménytelenül ostromolták a várat -, de arról is értesülünk, hogy az erősséget korábban egy bizonyos Kompolt nembeli Andronicustól vásárolta volna meg II. András király. így az erősség építése nagy valószínűséggel az Aba-nemzetség egyik ágához lenne köthető, bár az sem zárható még ki, hogy a pataki erdőispánság bővítése kapcsán az uralkodó emeltette. 21 1270-ben egyébként Rosd nembeli Mihály kapta a várat a hozzátartozó falvakkal immár V. Istvántól -, mivel korábban várnagyként sikeresen megvédelmezte az akkor még ifjabb király számára. 22 Legkésőbb 1320-tól már ismét királyi vár, 1342-ig tisztségül a Drugethek fennhatósága alatt. 23 1387-ben Zsigmond király zálogba adta Ilsvai Lestáknak, majd 1389-ben Perényi Miklós pohámokmester és testvérei kapták tőle adományba. Ettől kezdve egészen 1567-ig a Perényiek ún. terebesi vagy nádori ága birtokolta, s csak 1483 körül tételezhető fel, hogy rövid időre elveszítették. 24 Perényi Péter 1522-ben értékes asztali edényeit tartotta a sziklavárban, majd 1527-ben a magyar királyi koronát őriztette itt. Fia, Gábor rendszeresen megfordult az erősségben. 25 Halála után, 1568-ban az ecsedi Báthoryak szerezték meg, majd a 17. század elején öröklés révén a Nádasdyak birtoka. 1614-től Pálé, 1633-tól fiáé, Ferencé - ebben az időszakban, 1620 és 1668 között számos összeírás készült az ekkor már csak uradalmi központként szolgáló, gyakran bérbe adott vagy elzálogosított várról - az utóbbitól a Wesselényi-összeesküvés kapcsán 1670ben kobozta el a kincstár. 1676-ban arról értesülünk, hogy a királyi katonaság „elrontotta" a várat. Ez azonban semmiképp sem jelenthetett robbantást, valószínűleg csak felgyújtották a történeti szerepét már végképp elveszített erődítményt. 26 Az írott adatok mellett egy 1200 és 1246 között vert friesachi denárlelet is amellett szólhat, hogy a füzéri vár egyike legkorábbi, még a tatárjárás előtt emelt kővárainknak. 27 Az eddigi kutatások tanúsága szerint már az Árpád-korban megépült az egész hegytetőt magába foglaló ovális, néhol támpillérekkel erősített várfal, É-on egy egyszerű, keskeny - később elfalazott - kapunyílással, D-en pedig egy mintegy 18x7 méteres, L-alaprajzú, három térre tagolódó lakóépülettel, melyből csak az alsó szint átépített falai maradtak ránk. 28 További korai építmények - egykor szabadon álló kemencék maradványai - eddig csak a későbbi DNy-i lakószárny alatt kerültek elő. Már a Perényi-birtoklás idejére, valószínűleg a 15. század elejére lenne helyezhető a korai lakóépület ÉK-i irányú bővítése, azaz a kései inventáriumok nagytermeit (az öreg- illetve az ebédlőpalotát) magába foglaló épületszárny megépítése. 29 Az eddig ismert falkutatási eredmények véleményünk szerint még nem támasztják alá teljesen azt a vélekedést, miszerint ekkor egy szokatlan, ÉK-en lesarkított alaprajzú kápolna csatiakozott volna ez utóbbi szárny külső oldalához, illetve, hogy ennek gyökeres átalakításával jött volna létre 1500 körül a mai várkápolna. 30 Az utóbbi időszakra helyezik még a DNy-i lakószárny, s újabban a kaputorony és a hozzá csatíakozó gazdasági szárny első formájának kialakítását is. 31 Az olasz rendszerű hadiépítészet hatását mutató ötszögű kapubástya és az É-i - az írott forrásokban párkánynak nevezett - elővár emelése a Mohács utáni évtizedekben történhetett. Valamivel később, 1560 körül kerülhetett sor a DNy-i alsó védőmű és a kaputól D-re eső, lőréses várfalköpenyezés megépítésére. Ugyanekkor a lakóépületek többségét reneszánsz műrészletekkel építették át. A 17. század közepének építkezéseihez többek között a kapubástya átépítése, földszinti terének tömör elfalazása és az ÉK-i földfeltöltés emelése sorolható. 32 I A vár egyes részeinek égtáji meghatározása eltérő az eddigi publikációban, mi a legutóbb közzétett alaprajzokon található észak-jelből indultunk ki. 2 Áttekintése: SIMON Z., 2000. 17-18. 3 PETTKÓB., 1911. passim 4 KEMÉNY L., 1914. passim 5 Minderről részletesen: FELD I. - CABELLO J., 1980. 92-102.; SIMON Z., 2000.17. 6 Főként: GERÖL., 1968.151-153.; GERÓL., 1975. 301-303. 7 GYÖRFFY GY., 1987.1.82-83. 8 FÜGEDI E., 1977. 134. - ő azonban a korábbi irodalom számos tévedését is átvette, Vö.: SIMON Z. - SZEKÉR GY., 2001. 203204. 9 CABELLO J.,-FELDL, 1980. 214-225.; FELDL, 1981. 71-83. 10 FELD I. - CABELLO L, 1980. passim II Lásd erre: SIMON Z., 1998. 27-40. 12 SIMON Z., 2000. 13 így főleg: ENGELP., 1996.1. 314.; DÉTSHYM., 1989. passim 14 SIMON Z. - SZEKÉR GY., 2001. 203-228.: sajnos, szinte kivétel nélkül túlzottan lekicsinyített, lépték nélküli rajzokkal! 15 SIMON Z., 2005.47-66. - A korábbi irodalom, így az 1999-2004 közötti feltárási jelentések felsorolásával. 16 SIMON Z., 2006.1-61. 17 FELD I. - CABELLO L, 1980. 8-10, 36-37, 44-46, 97-98., továbbá: SIMON Z., 2006. 14. - a fennmaradt dokumentációs anyagból megállapítható, hogy ekkor a kápolnát és a kaputornyot sikerült megmenteni az összedőléstől, igaz, az utóbbi külső megjelenését gyökeresen átformálták. 18 Közölve: FELD I. - CABELLO J., 1980. 99. 19 SIMON Z.,2005.49. 20 GYÖRFFYGY., 1987.1. 82. 21 A kérdésről bővebben: GYÖRFFY GY., 1987. I. 44.; FELD I. CABELLO J., 1980. 8-9.; SIMON Z., 2006. 7. - Azonban SIMON Z., 2000. 10. (és korábban FÜGEDI E., 1977. 134.) tévesen állítja, hogy az 1264. évi pápai oklevél említené az Aba-nemzetséghez sorolt Andronicust! 22 SIMON Z., 2000. 10. a Rosd-nembeliekre vonatkozó további adatokkal. 23 ENGEL P., 1996.1.314. 24 SIMON Z.,2000. 11-12. 25 SIMON Z., 2000.12-13. 26 Részletesen: SIMON Z., 2000.13-16. 27 SIMON Z., 2000.10. 28 SIMON Z., 2005. 55-56.; SIMON Z., 2006. 37-38, a hátsó borítón periodizációs alaprajzzal. 29 SIMON Z.,2005.57-59. 30 SIMON Z. - SZEKÉR GY., 2001. passim - A kutatásban korábbi felmerült álláspontok ismertetésével. 31 SIMON Z., 2000. 28., 50-51., illetve SIMON Z., 2005. 51-53. 32 SIMON Z., 2000. 22-24., illetve SIMON Z., 2005. 50, 60-61, 63.; SIMON Z., 2006.16.
