Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)
4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.3. Általános leletanyag, a háztartások leletei
A koszideri korú vatyai fazekasság és a Perjámos-kultúra használta az ansa lunata fülkiképzést. Az itt bemutatott különlegesen szép kivitelű töredék (367) biztosan a középső bronzkor legutolsó, koszideri korszakára datálható. Általános vatya bögreformát mutat a 448-as töredék, ám a Vatya-kultúránál szokatlan vízszintes, bekarcolt vonalpárok, melyek a töredéken láthatók, bizonytalanná teszik e tárgy kulturális besorolását. Egy bontási egységből került elő a Perjámos-kultúra jellegzetes négyfülü tálja (293) és az egyetlen itt bemutatásra kerülő késő bronzkori töredék (295). 4.3. Általános leletanyag, a háztartások leletei Háztartási edények, hordozható tűzhelyek A következőkben tárgyalásra kerülő tárgytípusok olyan általános kora és középső bronzkori formák, melyek hétköznapi funkciójuk miatt mind a hatvani, mind a füzesabonyi kultúra anyagi műveltségében megtalálhatók. A legtöbb esetben a tárgyak előkerülési helye nem nyújt egyértelmű információt arra vonatkozóan, hogy mely kultúrába sorolhatjuk őket. 149 Szinte minden bontási egységből került elő hordozható tűzhely töredéke. Jellegzetes töredékei a palást alsó része, a tüzelőnyílás íves pereme (248), a szellőzönyílások és a rostélytöredékek (253). A hordozható tűzhelyek legutóbbi feldolgozása során 150 megállapítást nyert, hogy e tárgytípus már a kora bronzkor 3 folyamán használatban volt a hatvani kultúra területén. 151 A hatvani kultúra területéről eddig csak rostélyos típusú tűzhely ismert. 152 A legtöbb adat a füzesabonyi kultúra területéről áll rendelkezésre, ahol mindkét forma általános. 153 A beépített edényes tűzhelyek felső harmada az általános hordótestű, egyenes peremű fazekakkal azonos. E peremtöredékeket csak akkor tudtuk egyértelműen elválasztani az egyszerű fazekakétól, ha a hordozható tűzhelyekre jellemző, ovális alapú, lefelé ívelő fogófület is megtaláltuk rajta (83). Egy ilyen bemutatásra kerülő töredék esetében az edény törésfelületén jól kivehető volt a palást oldalfalának az edény oldalfalával Szeremle-kultúrának, mely a koszideri időszakban jön létre és élete a késő bronzkor első szakaszában is tart. Kronológiai szempontból megelőzi azt, területi átfedés csak kis mértékben van közöttük. A Proto-szeremle fogalom legújabb összefoglalása: P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 113-119; P. FISCHL-K1SS 2002, 133-135. 148 A névadó bögre: BÓNA 1975, Taf. 243, a kép jobb alsó széle. 149 Erre utal a hordozható tűzhelyek lelőhelycinek közlésekor P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001a, 170. 150 P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001a. Sajnos e cikk szerkesztésekor az ábra és szövegrészek között elcsúszás történt, használatakor ezt Figyelembe kell venni. 151 TÁRNOKI 1996, 29: a törökszentmiklós-terehalmi 10. és 8. szintből ismerjük a legkorábbi töredékeket. 152 P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001a, 169. 153 P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 2001a, 170-173. történt összedolgozása (267). A tűzhelyek közül három volt rekonstruálható. 154 Közöttük rostélyos (483) és beépített edényes darabok is vannak (481, 482). Néhány rovátkolással (390) és fésüzéssel díszített (94) tűzhelytöredék is található a leletanyagban. Feltehetően a rostélyos tűzhelyekkel azonos funkciójú volt a háromlábú agyag „állvány" (252) is. Ez utóbbi lábaihoz hasonló töredék értelmezhető ugyanilyen állvány részeként, vagy oldallábas beépített edényes tűzhely darabjaként is (314). 155 Anyaga alapján e tárgyakhoz kapcsolható a kerek aljú, tömör, felfelé ívesen összeszűkülő és hengeres felépítménnyel rendelkező, általam „mamutlábnak" keresztelt tárgy is (271). Funkciója nem ismert, de nem egyedi darab az ároktői leletanyagban. 156 Szintén ismeretlen a felhasználási köre a pántszerü, ívelt, középen lyukkal ellátott vastag agyagtárgynak (402). A beépített edényes tűzhelyekhez hasonlóan egy átlagos fazék volt az alapja a lepárlóedényeknek is. Ezek jellemzője a perem alatt körbefutó felfelé ívelő párkány (466), mely a lecsapódás után összegyűjtötte a folyadékot. A párkány kis kiöntőben végződik. 157 Az edény rekonstrukciós rajzát és működését egy szepescsütörtöki/ Spissky Stvrtok (SK) darab kapcsán közlik. 158 Egy ilyen típusú lepárlóedény fésüdíszes töredéke ismert az ároktői telep leletanyagából (447). Azonosítani csak gallérszerü párkánya alapján lehet, mivel egyéb töredékei a főzőfazekakkal megegyeznek. A kutatás mind ez idáig nem figyelt fel a formára. Az általam átvizsgált két további füzesabonyi település leletanyagában szintén találhatók ilyen töredékek. 159 Mostanáig csak a füzesabonyi kultúra telepanyagaiból ismertünk ilyen edényeket, de valószínűnek tartom, hogy hamarosan más kultúrák köréből is beazonosíthatunk ilyen darabokat. A töredékekből összeállítható volt egy ún. pácedény^ 0 (205), melynek sajátossága, hogy belső oldalán bütykök találhatók. 161 Az edény szűk nyakkiképzése miatt 154 A restaurálást Zelináné Abonyi Judit végezte. 155 Az oldallábas beépített edényes tűzhelyek legkorábbi megjelenésére eddig a koszideri korszakból és a késő bronzkor legelejéről van tudomásunk: Suciu de Sus/Felsőszőcs-kultúra, Ottománykultúra III fázis, Vattina- és Verbicioara-kultúrák (P. FISCHLKISS-KULCSÁR 2001b) 156 Ilyen töredék több esetben előfordul az ináncs-várdombi leletanyagban is, vagyis a háztartás általános eszközei, berendezési tárgyainak darabját képezhette (HOM Ltsz.: 92.78.191; 92.78.1214; 92.78.1254; 92.78.1312). A 2005-2006-os nagyrozvágyi ásatások alkalmával is előkerült számos ilyen darab. Koós Judit szíves szóbeli közlése. 157 A nagyrozvágyi anyagban előkerült kétvájatú kiöntö is hasonló edény töredéke lehet (KOÓS 2003. Taf. 14/4). 158 RYSÁNEK-VÁCLAVÜ 1989. 159 Edelény-Ludmilla-dűlő: HOM Ltsz.: 86.14.614: Ináncs-Várdomb: HOM Ltsz.: 92.78.133; 92.78.154, 92.78.953. 160 Patay Pál meghatározása: PATA Y 1965, 165-166, l.kép. 161 Tárnoki Judit a törökszentmiklós-terehalmi leletek elemzése kapcsán összefoglalja pácedényről szerzett ismereteinket (TÁRNOKI 1996, 29). Ennek során megjegyzi, hogy az edény formáját még nem sikerült rekonstruálni. Az itt bemutatott edényen nem volt „léleklyuk" ahogy az a vatyai kultúra példányaira jellemző.
