Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.2. A füzesabonyi kultúra leletanyaga

A Szaniszló-csoport importlelete a jellegzetes beböködött háromszögekkel kialakított mintája alapján a 146. számú bögretöredék.

83 4.2. A füzesabonyi kultúra leletanyaga Korsók 1. A bemutatott leletanyagban az enyhén kihajló peremű, ívelt, hosszú nyakú, gömbös hasú korsóforma képviselteti magát a legnagyobb arányban.

84 E típusnál a nyak-test átmenet folyamatos. Több esetben megfigyelhető a peremhez alulról közvetlenül csatlakozó füzérminta

85 (82, 175, 219, 374). A nyak vízszintes bekarcolásokkal (55, 115, 161, 200, 318, 378) vagy kannelurázással (129, 223) tagolt. A has leggyakrabban futóspirállal (98,

86 301, 432), vésett vonalakkal, árkolással kísért bütykökkel, spirálbütykökkel (14, 31, 58, 279, 280, 387, 388, 436, 490^1-92) valamint bütykök és lencsemotívum kombinációjával (140, 344, 379) díszített. Külön csoportot képez a hasán íves, homorú, kimetszett mintákkal díszített változat. A mélyedéseket íves vonalkötegek keretezik

87 (437). A fül a peremtől a vállig, esetleg a hasig ível (56). Gyakran ez is díszített, általában függőlegesen bordázott (322, 369), vagy széleit kísérő bekarcolt vonalakkal hangsúlyozott (36, 225, 389, 121), melyek között bekarcolt minta futhat (290, 380). Ritka azonban a kultúra életének legvégére jellemző alacsony csőtalp (409) vagy talpkarika

88 (320, 427). Előzménye lehet a profilált aljkiképzés (40), mely gyakran gazdagon díszített (110). Ennek az alapformának a késői variánsánál a nyak még jobban megnyúlik, a test viszont rövidebb, nyomottabb lesz. A mintakincs azonos, csak az arányok változnak és így módosul a forma (250, 435). 83 DANI 2001a, 1. kép 2. A Szaniszló/Sanislau kultúra vagy csoport összefoglalása és részletes elemzése: NÉMETI-ROMAN 1995; NÉMETI-DANI 2001, 11 l-l 17; DANI 2005. Ezúton köszönöm Dani Jánosnak, hogy a töredék meghatározásában segítségemre volt. 84 A típus a Bóna István által elkülönített Füzesabony C fázisban jelenik meg (BONA 1975, 153), a füzesabonyi telepen a III. szinttől ismert, a II. szinttől perem fölé húzott füllel jellemző, a legfelső szinten pedig megszaporodik az alacsony csötalpas variánsa. (SZATHMÁRI 1990). 85 A minta részletes párhuzamaihoz lásd: TÁRNOKI 2006. Tárnoki Judit ezt a díszítést a „spirálbütykös-kör" koszideri időszakára keltezi. 86 A legtöbb töredéken nem lehet megkülönböztetni a spirálbütyköt, a futóspirált illetve ez utóbbi bütykökkel kiegészített variációját. 87 Hasonló mintakincsü korsó került elő a tiszafüredi temető B 80-as sírjából koszideri korú tűvel keletezve és a B 112-es klasszikus füzesabonyi korú sírból (KOVÁCS 1982, 296, Abb. 4. 4; Abb. 6. 6). A füzesabonyi telepen a felső két szint anyagában figyelhető meg kisszámú ilyen töredék (SZATHMÁRI 1990, 74, 67. t. 11; 72. t. 4). Talp nélküli változata a jászdózsai tell III., koszideri korú települési szintjéből származik. Stanczik Ilona e darabot a késő füzesabonyi körbe helyezi (STANCZIK 1988, 49, 59. t. 2). 88 Ez a talpkiképzés az egyik fő ismérve a kultúra legkésőbbi, koszideri korú, ún. bodrogszerdahelyi fázisának, melynek legreprezentatívabb anyagát a névadó lelőhelyről ismerjük (POLLA 1960). 2. A füzesabonyi kultúra másik általános korsótípusa - a hengeres nyakú, éles vállvonalú, nyomottgömbös testű típus - csak igen csekély számban található meg a leletanyagban. Ennél a korsótípusnál rendszerint a turbántekercses haskiképzés az általános, de az ároktői telepen - a több mint 5000 beleltározott töredék között alig találunk néhányat.

89 Megállapíthatjuk tehát, hogy a füzesabonyi kultúra egyik legáltalánosabb, turbántekercses díszü korsótípusa ennek a lelőhelynek a leletanyagára nem jellemző.

90 3. Korsó- és bögreméretben is készítették azt a körtevagy hordótestűként jellemezhető, nyújtott „S" profilú, kihajló peremű formát, melynek jellemző díszítése a nyújtott bekarcolt cikcakkminta (23, 224, 282, 306, 336, 381, 438) illetve ennek bütykökkel kombinált variációja (204).

91 A nyújtott forma elmarad, inkább „S" profilú bögrére emlékeztet a 479-es számú edény, de a díszítés ehhez a körhöz köti. Formailag azonos a 124-es számú bögre töredéke is. 4. A füzesabonyi kultúra egyik érdekes edényformája a cilindrikus testű ún. söröskorsó.

92 Testét vízszintes sávokban bekarcolt motívumok és bütykök díszítik. Egyenes profilja és a söröskorsókról ismert mintakincshez való közelsége miatt, talán ilyen korsó darabja lehet a 18. számú töredék. Szintén egyenes profiljuk miatt itt kell megemlíteni a 287, 341. és 410. számú töredékeket, amik esetleg söröskorsók oldaltöredékei lehetnek. Ezeken az edénydarabokon függőleges osztóminta kombinációja látható, mely nem általános jellemzője a füzesabonyi kultúrának. A füzesabonyi Tompa-féle ásatásból származik az a formailag nem rekonstruálható töredék,

93 melynek tökéletes megfelelője a 410-es számú tárgy. A jászdózsai telep 89 Összesen 12 darab különböző kerámiatípushoz sorolható turbántekercses díszü töredék található a leletanyagban. 90 Hasonlóképp nem jellemző ez a díszítés az ináncs-várdombi (KOÓS 1987; 1988a) és edelény-ludmilla-dűlöi (KOÓS 1982; 1984) egyrétegű, füzesabonyi települések leletanyagára sem. E két lelőhely anyaga kerámiatipológiai alapon szinte teljesen azonosnak mondható az itt bemutatott leletanyag füzesabonyi részével. Kronológiai besorolásuk tehát biztosan megegyezik. A jelenségnek kronológiai értéke nem lehet, hiszen az azonos korú füzesabonyi, pusztaszikszói és geleji lelőhelyeken teljesen általános a turbántekercses díszítés. A jelenség inkább területi, kerámiaízlésbeli eltéréssel magyarázható, bár ennek ellentmond a geleji temető anyaga. 91 Publikációból eddig kis számban ismert párhuzama, de a dongóhalmi nagy esetszám miatt a kultúra fiatal szakaszának jellemző típusaként tarthatjuk számon. Az 1976-os Stanczik Ilona által vezetett füzesabonyi ásatásból csak egy darab ilyen korsó került elő a 2. szintből, de a régi ásatásból több is ismert bögre- és korsóméretben is. Szathmári Ildikó szerint az e típushoz kapcsolódó speciális díszítés a bodrogszerdahelyi korsók mintakincséhez hasonlít (SZATHMÁRI 1990 72, 77, 25. t. 1, 4; 66. t. 12). 92 Pl.: Taktaharkány (BÓNA 1975, Taf. 190/7), Túrkeve-Terehalom (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992b, Abb. 119), Tiszafüred-Majoros (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 68), Rozhanovce (GASAJ 1983, Obr. 3/7). 93 SZATHMÁRI 1990, 9. t. 8.