Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)
4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.2. A füzesabonyi kultúra leletanyaga
tetejéről került elő szintén hasonló töredék, melyet az ásató késő füzesabonyi típusúként értékel, de az edényforma rekonstrukciója itt sem volt lehetséges. 94 Berettyóújfalu-Szihalom telijéről viszont egy hasonló módon függőleges osztómintával díszített hasú amfora ismert. 95 A vizsgált töredékek függőleges faluk miatt azonban nem lehetnek amforák darabjai. Bögrék 1/1. Kihajló peremű, éles törésű vagy profilált vállú (338), gömbös hasú fülesbögre rövidebb-hosszabb, enyhén ívelő nyakkal. A füzesabonyi kultúra szinte teljes korszakára jellemző turbántekercses díszítés legtöbbször ehhez a formához társul a bögrék esetében (89, 321). A fiatal periódus bögréinél és korsóinál megfigyelhető, hogy a bordából kialakított turbántekercset bekarcolt vonalak kísérik (187, 228). 96 Egyes esetekben a turbántekercses kialakítást bekarcolt vonallal imitálták (512). Szintén e díszítőmotívumhoz köthető a 229. számú töredék rovátkolt bordákkal síkokra osztott felülete is. Az itt bemutatott példák ellenére ez a díszítési mód nem jellemző az ároktődongóhalmi leletanyagra. Ugyanez a forma más díszítéssel sokkal meghatározóbb az ároktői leletegyüttesben. Általában a váll zónájában (198) illetve a test felső részén jelentkezik a minta (459). Ez lehet ferde rovátkolás (172), vagy kannelurázás (395), függőleges vonalcsoportok (194, 97 352, 391, 487, 509 98 ) lencsékkel (242, 488 99 ) vagy függőleges bütykökkel váltakozva (79), sraffozott háromszögek (197), bekarcolt minta kör alapú bütykökkel variálva (339). Noha formai leírásuk egységes, szinte minden egyes darab eltérő összhatású. 1/2. A legfiatalabb leletcsoport tagja a kihajló peremű, hosszú, cilindrikus nyakú, nyomottgömbös hasú bögre, mely az 1. bögretípus variánsa (486). Hosszú nyaka és a kis talpkarika a bodrogszerdahelyi temető 94 STANCZIK 1988,46, 30. t 1. 95 SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 25/8. 96 SZATHMÁRI 1990, 60. 97 A vonalak beböködött pontokkal való zárására a pusztaszikszói (KŐSZEGI 1968, Taf. XXVI/12) és a geleji (KEMENCZEI 1979, Taf. VI/10, Taf. X74-5) temetőkből ismerünk példát, illetve a füzesabonyi legfiatalabb leletcsoport egy füllel szemben felemelkedő szájperemü korsójának hasán figyelhetjük meg (SZATHMÁRI 2006). A gyulavarsándi kultúra bögréin is megtalálhatjuk ezt az eljárást (pl.: BÓNA 1975, Taf. 135/12, Taf. 136/13; SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 112/4). 98 E töredék pontos párhuzama Gelejen került elő (KEMENCZEI 1979, Taf. XIII/3). A füzesabonyi telep II. és I. szintjének bögréire jellemző a tárgyalt függőlegesen vésett vonaldísz, ponttal, bütyökkel és hosszanti bordával, illetve a félkörösen árkolt bütyökdísz, továbbá itt jelennek meg a korsók kicsinyített bögre alakú változatai (SZATHMÁRI 1990, 73). 99 E tárgy függőleges vonalkázása és a lencsében ülő apró bütykök a bodrogszerdahelyi temető bögréinek díszítésével mutat kapcsolatot (POLLA 1960, Taf. X/4-5; Taf. XXXIV/3). korsóinak vezértípusához teszi hasonlatossá, de a has díszítése eltérő. 101 2/1. Kihajló peremű, ívelt nyakú, éles válltörésű, bikónikus haskiképzésü (350) forma egyik díszítésbeli változatán a vízszintes tagolás a jellemző. 102 Ez lehet vízszintes kialakítású bordázás (263, 485 l03 ) vagy körbefutó vonalak (385 104 ). 2/2. A másik bikónikus hasú bögreforma testének felső felén függőleges, esetleg ferde vonalcsoportok és bütykök váltakozásával díszített 105 (386, 429, 489). Ritkábban megjelenik más díszítőmotívum is, például a cikcakkminta (484 106 ). 3/1. Kihajló peremű, íves nyak-váll-has kialakítású, gömbös hasú bögretípus, melyet a forma és a díszítés miatt is az 1. korsótípus kicsinyített másának tekinthetünk (505, 510). 107 Itt a korsóknál megfigyelhető nyak-váll díszkombináció az általános: körbefutó, bekarcolt vonalak (371), kannelurák (43, 57, 118) és lelógó bekarcolt minták (háromszögek: 335, vonalcsoportok: 87, 439). De szintén megfigyelhető a hason a bekarcolt íves vonalak (117) és ezek bütykökkel (51, 425 108 ) vagy lencsecsoportokkal (59 109 ) történő kombinációjának megjelenése. 100 Pl.: POLLA I960, Taf. XVII/1; Taf. XXIX/2. 101 A has kimetszett díszítéséhez lásd a 87. lábjegyzetet. 102 Általánosságban elmondhatjuk, hogy mind a nyomottgömbös, mind a bikónikus hasú függőleges vagy vízszintes mintakincset hordozó alacsony kisbögrék a pusztaszikszói (KŐSZEGI 1968) és a geleji temetők (KEMENCZEI 1979) legjellemzőbb kerámiaformái. Füzesabonyban a bikónikus haskialakítású bögrék mind vízszintes, mind függőleges dísszel a III. szinten jelennek meg és innentől felfelé számuk és díszítésük variációja nő (SZATHMÁRI 1990, 66, 73, 101-102). Szathmári Ildikó a vízszintesen bordázott hasú példányok vizsgálata során széles időintervallumra keltezi őket: a középső bronzkor 2. szakaszától a koszideri korszak végéig (SZATHMÁRI 1990, 102-103). 103 Párhuzamai többek közt a pusztaszikszói, a geleji (KŐSZEGI 1968, Taf. XV/7, 9; KEMENCZEI 1979, Taf. XIX/1) és a mezőcsáti temetőkből (KOÓS 1991, 4. kép 3) kerültek elő. Gyakoribb változata, amikor a bordát rovátkolással tagolják: (Gelej: KEMENCZEI 1979; Taf. 1/8, Taf. ffiVl, Taf. IX/2, Taf. XVII/3, Taf. XVIII/5, Taf. X1X/1, Taf. XXI/4, 7, Taf. XXIV/1; Pusztaszikszó: KŐSZEGI 1968, Taf. XV/2, Taf. XVIII/8). Ez a forma a füzesabonyi telep III. szintjén jelenik meg (SZATHMÁRI 1990, 65). 104 Az alacsony talpkarika e típus esetében ritka jelenség. A tárgy az ároktői lelőhely legfiatalabb leletkörébe tartozik. 105 Ez a típus a geleji és a pusztaszikszói temetők egyik vezető bögreformája (KEMENCZEI 1979, Taf. XII/5, 7, Taf. XIX/18, Taf. XX/11, Taf. 21/14-15). A függőleges vonalcsoportokkal és bütykökkel díszített darabok kapcsán Kőszegi Frigyes a pusztaszikszói leletek közlésekor megállapítja, hogy e bögrék készítése igen rövid időszakra tehető, nem ismertek a megyaszói és a hernádkaki temetőből és már nem használják őket a bodrogszerdahelyi temetőben (KŐSZEGI 1968, 119). 106 Párhuzama Gelejről ismert: KEMENCZEI 1979, Taf. XXVI/13. 107 Szathmári Ildikó a füzesabonyi telep II. szintjében említi a korsók kicsinyített másait először (SZATHMÁRI 1990, 73). 108 Az erőteljesen kialakított bütykök miatt, töredékes formában bikónikus haskiképzésünek tűnhet egy-egy darab. 109 Az Ároktön ritkán jelentkező hármas lencsedísz (43, 51, 59, 371) a leletanyag legfiatalabb csoportjába utalja ezeket a bögréket. Ennek a díszítésnek az alkalmazása a koszideri korszak egyik jellegzetessége.
