Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR ÁLTAL BETÖLTÖTT FUNKCIÓK TÁRGYI EMLÉKEI
Mivel ezekkel a fűszerekkel csak a többékevésbé értékes holmikat rejtő sáfárházban találkozunk, nem valószínű, hogy a katonaság is használhatta azokat. Gyümölcsök A várban tárolt gyümölcsökre csak az 1620 és 1644 között készült leltárak térnek ki, de - mivel egy lábakon álló gyümölcstartó padot a későbbi inventáriumok is megemlítenek - alighanem később is tartottak ilyeneket ott. Az adatok értékes fényt vetnek a környéken megtermő gyümölcsfajtákra. Leggyakrabban almáról, szilváról és körtéről hallunk. Ezekből volt a legnagyobb (több köbölnyi) mennyiség is. Az (egyaránt nemes és vad-) almát felhasogatták, vagy megaszalták és gyakran keverték hasogatott és aszalt édes, vagy vadkörtével és aszalt szilvával. Minden bizonnyal hasogatott almát áztattak egy hordó vízbe, s így nyerték a katonaság szomját oltó, 1623-ban említett almavizet. Ritkábban említenek barackot, cseresznyét, meggyet, sulymot, egyszer-egyszer berkenyét és somot is, 12 köbölnyi mennyiségben. Ezeket is aszalták. Ha a gyümölcsöket is kassai köbölben számolták (márpedig ez igen valószínű), akkor ez a mennyiség is meghaladhatta a napi élelmezés szükségleteit. Az aszalt gyümölcsöket padlásokon (a kaputorony és a „Deákház" padlásán ( 15., 28., ), illetve (az 1644 után említett gyümölcstartó pad feltalálási helye alapján) a Kis pincében (37.) tárolták, minden bizonnyal állványokon. Különleges (és értékes), de inkább az étkezéshez kapcsolódó tárolóedény lehetett az a két, nyolcszegletü, gyümölcsnek való, feltehetően üvegből készült palack, melyeket 1670ben Bónis Ferenc sorol fel a füzéri várban maradt értékesebb holmijai között. Az aszalt gyümölcsökön kívül időnként említenek diót és némi mogyorót is. Ezeket is padláson tartották. Kérdés, hogy a virágoskertben (29.) állt eperfa gyümölcsét fogyasztották-e? A várban tárolt gyümölcsöknek egyelőre nincs régészeti nyoma, magvak még nem kerültek Italok Bor A várban őrzött italokról az inventáriumok és a számadáskönyvek tanúskodnak. A párkánybeli két pincében, illetve a várbeli Kis pincében (37.) és Nagy pincében (42.) jelentős mennyiségű, különféle eredetű (perényi, pataki, nyíri, füzéri, komlósi, majorsági, dézsma-, erdőbérbe kapott, illetve pénzért-hordóját 1625-ben 10 forintért, 1644-ben 12 forintért -, esetleg gabonáért vásárolt) bort tároltak. Bár több is elfért volna (a párkánybeli Lyukpince 60 hordó befogadására volt alkalmas), átlagosan 30-40 hordónyi bort tartottak a pincékben (hol a párkányban, hol a várban többet). A hordók különféle méretűek lehettek, 1623-ban például megkülönböztetik a gönci félhordókat is. 1620-ban a 27 és fél hordó mellett 13 átalagban is bor volt. Bor (esetleg pálinka) tárolására kisebb edények is szolgálhattak. 1620-ban a Kis pincében három fapalackot, 1670-ben a déli szárny nyugati szenesházában (40.) pedig - egyéb értékek között - négy ónpalackot találtak az összeírok egy pincetokban. Bónis Ferenc 1670-ben 12 aranyozott üvegpalackról emlékezik meg, melyeket egy pincetokban tartottak. Ezeknek az értékesebb daraboknak alighanem hamarosan lába kelt. Bizonyos azonban, hogy a várban tárolt borok nem a helyi fogyasztást szolgálták, hanem az uradalom kocsmáiban mérték ki azokat (1625-ben a kocsmákban kimért bor iccéje 9-14 pénzbe került). A vár - ebből a szempontból is - csak raktár volt. Azt, hogy a borfogyasztás a vár birtokosának előjoga volt két fuzéri adat is igazolja. 1620-ban a várban tárolt borok között egy hordónyit kifejezetten az úr asztalára szolgálónak neveznek (nyilván arra az esetre, ha mégis megjelenne itt), 1670-ben pedig az értékes holmik (tehát feltehetőleg Bónis Ferenc javai) között találtak egy borhűtő edényt a leltározók. Némi előjoga volt a várnagynak is, hiszen 1648-ban a porkoláb évi fizetésének részét egy hordó bor és két hordó lőre jelentette. A közvitézeknek nem volt ilyen járandóságuk. A katonaság a várban tárolt bort nem fogyaszthatta. Igényeik kielégítésére - amint az 1623. évi számadáskönyvből kiderül - hat-tíz naponként egy-egy hordó lőrét vittek fel a várba. Sör A sört ugyancsak hordóban tárolták. Kifejezetten söröshordóról csak 1623-ban hallunk, ekkor az egyik párkánybeli pincében állt belőlük négy. A várbeli Nagy pince (42.) 1620-as „Sörös nagy pince" neve arra utal, hogy időnként fenn, a várban is álltak söröshordók. A sör egy részét is kimérték az uradalom kocsmáiban. Egy légely sör ára 4,5-9 pénz között mozgott. 420 A talaj ilyen szempontú vizsgálata még sok új eredmény hozhatna.
