Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

Sajnos e szoba falai is nyomtalanul eltűntek, így a történeti adatokon túl megszerezhető információk száma csekély. A szárny középső helyiségének (35.) ismertetésekor már említettük, hogy a két szobát egy utólagos osztófallal hozták létre egy ismeretlen eredeti célt szolgáló, a 15-16. század fordulóján épült nagyobb tér kettéválasztásával. Boltozatuk valószínűleg még a korábbi tér (feltehetően donga-) boltozata volt, mely alá egyszerűen beépítették az osztófalat. Nyílásai közül csak a dél felé vezető ajtó került eddig elő, az azonban teljes egészében (mivel az a szomszéd helyiségbe volt dőlve, ismertetésére ott fogunk kitérni). Ablaka csakis észak felé nyílhatott, mert az udvar felőli oldalon olyan szűk volt a hely, hogy ott egyszerűen nem férhetett el. Az előző helyiségben (35.) ismertetett okoknál fogva alighanem ezt is csak a 16. században vágták az északi várfalba. Mázas padlótéglákat a szenesház alatti pinceszakaszban is találtunk. A szoba kandallójának részleteit továbbra is homály fedi, mert kandallóhoz köthető kőfaragvány nem került itt elő. Valószínűleg falazott oldalú, egyszerű boltívvel áthidalt szerkezet lehetett, mely az északnyugati sarokban állt, s ezen keresztül táplálták a dél felől szomszédos helyiség (38.) cserépkályháját. A kandalló építőanyaga - az alatta levő pinceszakasz feltárása során előkerült feltűnően nagy mennyiségű tégla alapján - tégla lehetett. A kandallónak megfelelően a területről kályhacserép csak elvétve került elő. A terem északnyugati sarkából nyíló árnyékszék (6.) aknájából - mely a II. világháború előtt még magasan állt

175 - napjainkra csak csekély csonkok maradtak. E csonkok azonban fontos információkkal szolgálnak: falai nincsenek kötésben az északi várfalat borító, itt csak helyenként tufás köpenyfallal, tehát az árnyékszékakna annál későbbi, s annak értelemszerűen egykorúnak kell lennie a korábbi nagy tér két részre bontásával is. Az osztófal korhatározására az előző helyiségnél tértünk ki. Az osztófalat, az ablakot és az árnyékszéket a „Deákház" emeletével és árnyékszékével egy időben, a 16. század második felében épültnek kell gondolnunk. Alighanem Perényi Gábor 1562-es építkezéseinek eredményei voltak. Az árnyékszékakna sajnos nem tartalmazott semmiféle leletanyagot, holott ez igen fontos lett volna. Feld-Cabello, 1980., 69., 41. kép. 47. kép. A Kis pince ablaka Kis pince Az északi palotaszárny középső helyisége és a szenesház alatti pincét (37.) az inventáriumok négyféle elnevezéssel illették. 1620-ban Boros kis pincének, 1623-ban és 1641-ben Kis bolt(os) pincének, 1644-ben, 1654-ben és 1665/68-ban Kis pincének, 1670-ben Boros pincének nevezték. Más pincével nem állt összeköttetésben, bejárata az udvar felől nyílott. Előbb bort, mézet és tejterméket, később gyümölcsöt és káposztát is tartottak itt. Az északi szárny nagyobbik, trapéz alaprajzú, egy tufapillérrel két szakaszra osztott, dongaboltozattal fedett pincéjét 1999-ben tártuk fel teljesen (43. és 44. kép). Udvari falának tengelyében került elő tagozat nélküli, belül tokhornyos kőkeretű, 78 cm (2,5 láb) széles ajtaja (46. kép). Ettől nyugatra egy - az inventáriumok által egyszer sem említett ablak is előkerült (47. kép). Keretéből csak a könyöklő csonkja van meg. Ez tagozat nélküli kőhasáb, alighanem az egész ablakkeret tagozat nélküli volt. A pince hosszanti falakra támaszkodó dongaboltozatát az északi várfal belső oldala elé a 15-16. század fordulóján felépített, 80-90 cm vastag köpenyfal tartotta.

176 Ugyanez a köpenyfal húzódott végig a „Malompince" északi oldalán is,

177 viszont 176 Ez a belső köpenyfal nyilvánvalóan a boltozat miatt épült. Arra a kérdésre, hogy miért csak ezen a szakaszon találtunk ilyen belső köpenyfalat, már nehezebb választ adni. Úgy véljük, hogy azért került erre sor, mert ezen a szakaszon a Várhegyet alkotó sziklatömbben egy széles és mély hasadék húzódik, tehát itt a várfalat nem tudták sziklára alapozni. Ez a tény statikai problémák veszélyét hordozhatta magában (vö. az északi várfalat támasztó, a többi oldalhoz képest több pillér és támfal!). A belső falköpeny megépítésével alighanem azt akarták elkerülni, hogy a boltozatok oldalnyomása közvetlenül a várfalra terhelődjék. 177 Mivel sem a „Malompince", sem pedig a felette levő szoba nem volt boltozott, az itt is megtalálható - de indokolat-