Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
48. kép. A Kis pince boltozatának maradványa 49. kép. A nyugati, hosszú pince ettől nyugatabbra nem folytatódott. A pincék oldalfalai a köpenyfallal kötésben állnak. E köpenyfal építésének a korábbi járószintet átvágó alapozási lannak tünő - belső köpenyfal léte megkérdőjelezhetné a 174. lábjegyzetben vázolt feltevés jogosságát. Ezzel kapcsolatban szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a két tér gerendafödéméről csak 1620-tól kezdve hallunk, ami nem zárja ki azt, hogy korábban ezek is boltozottak voltak, vagy legalábbis eredetileg be kívánták boltozni azokat is. Megjegyzendő, hogy a „Malompince" udvari falának kisebb, már feltárt szakaszán olyan padka figyelhető meg, melyre támaszkodhatott (volna) boltozat. A gerendafödém korának kérdésére választ adhat a födém maradványainak dendrokronológiai vizsgálata. árkát két helyen is megtaláltuk. Az árok betöltéséből némi mázatlan, kései jellegű, alighanem csak a 15. század végéről származó kerámia került elő. Az északnyugati és a délnyugati sarkokban megtaláltuk a lapos tufatömbökből épített boltozat vállát (48. kép). A pince közepén álló pillér alapozási kiugrása közvetlenül az utolsó, földes járószint alatt jelentkezett. Az utolsó járószintet alkotó kultúrréteg igen vékony, néhány cm után már az Árpádkori feltöltés jellegzetes, a vár területén már több helyütt megfogott, apró köves, durva, 13. századi kerámiával kevert rétege mutatkozott. A tufapillér korára a pince feletti lakóterek ismertetésénél tértünk ki. A nyugati, hosszú helyiség Ez az egyik legnehezebben azonosítható helyiség (38.) a várban. Jellegzetes, nyújtott alaprajza miatt azonosnak tekinthető az 1620-as és 1623-as inventárium „Hosszú bolt"-jával, annál is inkább, mert szomszédosnak mondják egy szenelőházzal, márpedig ilyen helyiség csak a vár nyugati felében volt (nem számítva a déli szárny keleti végén álló „Rimay-házat"). 1644-ben nem írták össze, tehát a Nádasdy Ferencnek jutott helyiségek között kereshető. Itt ilyen néven nem szerepel, de ebben csak az a „pitvar" jöhet számításba, mely olyan helyiség előtt áll, melyből két további irányba is nyílik ajtó. Ilyen helyiség csak a déli szárny nyugati egységének középső tere lehet. Előtte kellett állnia tehát annak a pitvarnak, melyen keresztül az megközelíthető volt. Mivel az 164l-es osztálylevél a kápolna előtti nagytermet (45.) is „pitvar"-nak nevezi, itt is gondolhatunk arra, hogy egy szabályos szobát neveznek egyszerűen pitvarnak. Alátámasztja ezt az 1654-es leltárban használt Boltos pitvar elnevezés. Az 1665/68-as inventáriumokban emlegetett helyiségek között olyat kellett keresni, melyben zöld cserépkályha állt (mivel itt ilyet találtunk), valamint mindkét szomszédja olyan szenesház, melyből árnyékszék nyílik. Ennek egyedül az Ebédlőpalota felelt meg. Mindenesetre komoly problémát jelent, hogy míg az 1620-as és 1623-as leltárak Hosszú boltja és az 1654-es inventárium Boltos pitvara csak raktár volt, az 1665/68-as inventárium Ebédlőpalotája szemmel láthatóan a vár egyik legkényelmesebb, egyértelműen lakott helyisége volt. El kell ismerni, hogy a fenti nehézségek miatt a helyiség azonosítása korántsem megnyugtató.
