Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
Az objektum az inventáriumok alapján jól azonosítható a vár északi részének közepét elfoglaló, nagyjából 9x10 m-es, szabálytalan négyszög alaprajzú, fallal körülvett területtel. A régészeti kutatás előtt a terület az utolsó járószintig, az északi szakaszon még annál is mélyebben le volt pusztulva. Déli oldalán a humusz csak néhány cm-es vastagságban fedte a sziklafelszínt, emiatt a kertfal délkeleti sarka már teljesen eltűnt. Az északi várfal pontos nyomvonalának tisztázása érdekében a kert északi felében átvágtuk a feltöltést (8. ábra). Amint az várható volt, kiderült, hogy a kert keleti és nyugati fala utólag épült hozzá az északi várfal síkjához. Keleti fala alatt azonban egy, az északi várfalhoz ugyancsak utólag hozzáépült, a kertfal építése előtt azonban visszabontott, szabálytalan négyszög alaprajzú belső támpillért találtunk. Mivel a kertfal ehhez nem alkalmazkodik, valószínű, hogy a kertfal építésénél jóval korábban visszabonthatták, s a fal építésekor a pillérről már nem is tudtak. A keleti fal északi részén találtunk egy későbbi, csak a kertnek az északkeleti épületszárnnyal történt összekapcsolásakor kialakított ajtót. Küszöbköveként tagozat nélküli, tokhornyos nyíláskeret-elemet használtak fel másodlagosan (34., 35. kép). Az ajtót, vagy legalábbis annak alsó részét a „Deákház" terének egységesítésekor és emeltebb terrazoszintjének kialakításakor elfalazták. A kert valódi bejárata az udvar felől, valószínűleg a déli oldalon nyílhatott, ott azonban ennek a falak és a terep jelentős lepusztultsága miatt már nem voltak megfogható nyomai. A kert kialakulása a 16. századra tehető. Pontosabb datálásához a feltöltésből előkerült leletanyag segíthet hozzá, mely nyilvánvalóan a kert kialakításakor került ide, hiszen ezen a területen a korábbi járószint a mainál jóval mélyebben helyezkedett el. A kert felépülésének „terminus post quem"-jét a feltöltésben talált kályhacsempetípusok jelölik ki. Közülük az egyik csoport bizonyosan 1516 és 1520 között (43. ábra, 1., 2., 3., 44. ábra, 4., 5., 45. ábra, 1., 2., 4., 9.), a másik 1527 körül (42. ábra, 1., 12., 13.,) készült. 166 Ilyen csempékből álló cserépkályhát tehát a kert létrehozásakor már lebontottak. Mivel a kert 1567-ben már bizonyosan létezett, keletkezését az 1530-as évek és 1567 közé kell helyeznünk. Ha a „Deákház" egységesítésének idejére vonatkozó érveink elfogadhatóak, akkor a kertnek 1562-ben már évek óta állnia kellett, hiszen a „Deákház" végleges formája a kerthez képest csak a második építési fázisban alakult ki. Mindezek alapján az a vélemé166 A datálás érveit 1. a kályhacsempetípusokat tárgyaló fejezetnél! nyünk, hogy a virágoskertet Perényi Péter hozta létre az 1530-as években. A virágoskert tornáca - folyosó A virágoskert tornácát (30.) csak 1620-ban említik. Ekkor hordók és szuszékok álltak itt. A magunk részéről valószínűnek tartjuk, hogy valójában a palotaszárnyak előtt húzódó folyosónak a virágoskert és az északi palotaszárny keleti vége közé beforduló szakaszáról van szó. Erre utal az is, hogy az 1665/68-as leltár szerint a folyosó egyik vége a kert felé nyílik. Maga a folyosó a palotaszárnyak udvar felőli oldalát kísérte. Valószínű, hogy csak az alápincézett helyiségek előtt húzódott, hiszen csak azok megközelítéséhez volt ilyen építményre szükség. Anyagáról nem szólnak a források, bár 1654-ben „padlot"-nak mondják, tehát legalábbis járófelülete deszkás volt. Ezt támasztják alá a régészeti megfigyelések is, ugyanis az északi palotaszárny közvetlen előterében feltárt udvarszakasz járószintjét vastag égésréteg borítja. A folyosó elég széles lehetett, hiszen rendszerint szuszékok álltak rajta. Az 1668-as bérleti szerződésben kötelezik Bónis Ferencet, hogy a folyosót újítsa meg. 167 A folyosó régészeti vizsgálatára egyelőre alig nyílt mód. A kert nyugati fala és az északi palotaszárny keleti végfala között egy keskeny, 3 m széles köz van, melyet dél felől egy, a kertfallal kötésben álló, nyugat felé induló fal zár le. Ennek vonala az északi palotaszárny udvari falával párhuzamos, attól 3 m-rel délebbre van. Nagy a valószínűsége, hogy itt éppen a folyosó maradványaival van dolgunk. Ezek alapján a folyosó alépítménye legalább részben falazott volt. A további szakaszokon minden bizonnyal csak pillérekre kell gondolnunk, hiszen az északi palotaszárny, keleti helyisége előtt álló kút vagy ciszterna éppen a palotafallal párhuzamos fal irányába esik, ezt valahogy át kellett hidalni. Ugyancsak pilléres szerkezetre utal, hogy a nagyterem (45.) előtti udvarszakaszt átvágó, 1977ben kiásott 1. árokban sem bukkantak olyan folyamatos falra, mely a palotaszárny udvari falával párhuzamos volna. A folyosó szélessége a feltárt falmaradványok ilyen értelmezése alapján 3 m körüli lehetett. Korát meghatározza, hogy fala a kertfallal kötésben áll, azzal tehát egy időben készült. Alátámasztja ezt, hogy a köz feltöltéséből (8. ábra) hasonló leletanyag került elő, mint a kert feltolté,67 MOL P. 63. (Bónis cs. lt.-a), 3. cs. 51/24-29.
