Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
séből, köztük egy 1527 körül készült kályhacsempetípus töredéke is (42. ábra, 1.). Mindazonáltal a 16. század harmincas éveire tehető folyosónak előzményének is lennie kellett, hiszen az északi palotaszárny már a 15. és a 16. század fordulóján felépült, 168 s lakószintjüket csakis valamiféle, azokkal egykorú 169 - a későbbiektől eltérően esetleg csak fából készült - folyosó segítségével lehetett megközelíteni. Ennek azonban egyelőre nem ismeretesek nyomai. Az északi palotaszárny keleti helyisége Az inventáriumokban különböző elnevezésekkel (1620, 1623: Kőasztalos ház, 1641: Öreg gerendás ház, melyben kőasztal vagyon, 1644: Öreg alsó palota, mely kőasztalos ház, 1654: Fapadlásos ház, 1665: Öreg ház) illetett szoba (31.) azonosítását a virágoskerttel való szomszédság, a sokáig itt állt vörösmárvány asztal és a gerendafödém alapján végeztük el. Gerendás mennyezetét 1641-től kezdve mindig megemlítik. A vörösmárvány asztalt 1644-ben találták itt utoljára. A leltárak szerint a szobának legalább két ajtaja (a kert felől és a vele nyugatról szomszédos szoba [35.] felől) volt. Az nem derül ki, hogy az udvar felőli folyosószakaszról is meg lehetett-e közelíteni. A leltározók egyetlen ablakot említenek itt. 1654-ben és 1665-ben megemlékeznek egy innen nyíló árnyékszékről is. A szobát a 17. században cserépkályhával fűtötték. A kályha 1620-ban zöld, 1644-ben azonban „fejér" (tehát mázatlan) csempékből állt. Tehát itt 1644 előtt kályhacserének kellett történnie. A helyiség 1644-ig meglehetősen jól felszerelt, kényelmes lehetett, de már 1620-ban zabot is tartottak benne. Ez arra utal, hogy a szoba már ekkor átmenetben volt a lakószoba és a raktár funkciók között. 1654-től már szinte teljesen üresen állt. A szoba nyomtalanul elpusztult, így a róla szerezhető régészeti jellegű információk csak az alatta levő pince északi részének és az északi várfal külső oldalának feltárása során tett megfigyelésekből erednek. Az északi palotaszárny pincéinek falairól (lásd ott) megállapítható volt, hogy az északi várfal belső síkjához utólag épültek hozzá, minden bizonnyal még a 15. és 16. század fordulóján. A lakószinteknek természetesen egykorúaknak kell lenniük a pinceszinttel, így e téglalap alaprajzú szoba is a 15-16. század fordulóján jött létre. Egy168 Simon-Szekér, 2000., illetve lásd alább. 169 Az udvar körüli folyosók származtatásáról: Marosi, 1990., 43. kori gerendás mennyezetének átégett maradványai megfoghatóak voltak a pincét betöltő omladék alján. Valószínűleg a helyiség valamelyik ajtajából származik a szoba alatti pincében talált szemöldökpárkány-töredék (típusát 1. az ajtókeretek részletes tárgyalásánál). A terem ablakának észak felé kellett nyílnia, hiszen a várfal külső oldalán, a szoba alatti szakaszon nagyobb mennyiségű kályhatörmeléket találtunk, mely csak úgy juthatott oda, hogy lebontott kályhák használhatatlan darabjait kidobták egy ablakon. A szoba alatti pincét kitöltő omladékból előkerült egy ablakkeret-töredék, valamint egy ablakosztó-darab, melyeknek tagozata megegyezik a „Deákház" emeleti ablakáéval. A szoba ablaka tehát minden bizonnyal hasonló formájú és méretű is lehetett. Ezek szerint a szobában a 16. század második felében, a „Deákház" emeletének felépítésével egy időben történt némi átalakítás. Az 1654-ben és 1665-ben említett árnyékszéknek a várfal külső oldalán nem akadtunk nyomára. Ebből az következik, hogy ez az árnyékszék nem aknás, hanem konzolos megoldású lehetett, csak így tűnhetett el nyomtalanul. Mivel ezt korábban nem említik, valószínűnek látszik, hogy az árnyékszék csak az 1644-54 közötti építkezés alkalmával épült fel. A szoba különböző korú cserépkályháinak típusai egyelőre nem állapíthatóak meg egyértelműen. Mind a pince omladékában, mind pedig a várfal külső oldalán többféle csempe töredékei kerültek elő, de egyik sem olyan tömegben, hogy bármelyikről is nyugodt szívvel állíthatnánk, hogy az a szobában egykor állt kályhából származik (az ablakon kihajított csempék nem feltétlenül csak az adott szobából származnak). Mégis, az talán megkockáztatható, hogy az 1644-es leltárban említett „fejér" kályha a kályhacsempecsoportok részletes tárgyalásánál „szegfűs"-nek nevezett kályha volt, az ehhez tartozó csempék közül ugyanis a várfal külső oldalán viszonylag több példány került elő. Utóbb ezt is átrakhatták (töredékei ezért kerültek ki a várfalon kívülre), hiszen míg az 1644-ben említett kályha kívül fűtős volt, az 1665-ben itt talált kályhát belül futosnék mondják, de ennek színét nem írják le. További információt nyújtanak a pincét kitöltő omladékban előkerült színes mázas padlótégla-darabok, melyek tanúsága szerint a helyiséget eredetileg (alighanem már a 15. században) ilyen (zöld, sárga, barna és fehér mázú) téglákkal burkolták. Mivel a padlótéglák nem tömegesen kerültek elő, valószínű, hogy a 17. század végén a burkolat már erősen hiányos lehetett.
