Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
FŰTŐBERENDEZÉSEK
Székelyföld) ismertek. Sajnos az északkeletmagyarországi lelőhelyek kutatói a kerámiaanyagot nem közölték, a csempék csak Gyuricza Anna feldolgozásából ismertek. így a füzéri kályha közvetlen párhuzamait jelentő csempék pontos lelőkörülményei, a datálásukat esetleg pontosító megfigyelések egyelőre ismeretlenek. A végtelenített mustráról Gyuricza Anna kimutatta, hogy az a reneszánsz textilművészetben gyökerezik, s hogy az ilyen jellegű, nyomtatott, vagy szőtt mintát utánzó motívumok igen kedveltek voltak a 16-17. századi európai kályhaművességben. 223 A nyugati kapcsolatok Cseh- és Morvaország felé mutatnak. A legtávolabbi ismert változat a prágai Ágnes-kolostorban került elő. Ez utóbbit a 16. század második felére datálják. 224 A füzéri csempék legközvetlenebb párhuzamai dél-morvaországi habán telepekről ismertek, közelebbről Stráznicéről, Rybárskáról, Kovárskáról és Hrejsovéból (Göding/Hodonín környéke). Az első lelőhelyek anyagát a 16. század végére, a két utóbbiét a 17. század elejére datálják. Az ott előkerült főelemek, különösen a Hrejsovéból származóak, melyeket az anyag feldolgozója klasszikus habán mintázatúnak nevez, szinte a legapróbb részle222 Gyuricza A., 1992., 27-30. Szepesváron a kiállításon szerepel ilyen darab. Némileg eltérő, többszínű mázas példány látható a zólyomlipcsei vár régészeti kiállításán is. Hasonló példányokat közöl Katona Imre a felvidéki Kosolnáról (Katona, é. n., 41—43. képek). A zöld ólommázas bodrogolaszi csempe, mely megegyezik a fuzéri főelemmel, közöletlen. A fuzéri tapasztalatok alapján ide vonható a 298. kat. számú oromcsempe (Sárospatak), a megegyező profil (de eltérő díszítés) miatt a 290. kat. számú - ugyancsak többszínű ónmázas - párkányelem (Sárospatak), a 262. kat. számú sarokelemtöredék (Szerencs) is. Ónodról a főelem színes ónmázas töredéke, a párkánycsempe barna mázú változata és a nagyobbik oromcsempe ismert. Regécen a főelem és a sarokelem mázatlan változatai kerültek elő 1999-ben. Ez utóbbiak a pácini példányok pontos párhuzamai. Az 1977. évi füzéri kutatás publikációi a kályhacsempékkel csak érintőlegesen foglalkoznak. Hasonló a helyzet a sárospataki kutatás ismertetőjével (Molnár, 1965., 213-222.) is. Az ónodi kutatás e szempontból értékelhető feldolgozása: Tomka, 1996. (A párhuzamos darab a 30. ábrán látható, illetve a szerző szóbeli közlése). A pácini kastélyról és a szerencsi várról régészeti jellegű publikáció nem jelent meg. A regéci vár kutatását e sorok írója 1999-ben kezdte meg. A nagyváradi hasonló csempékről Adrian Andrei Rusu, a gyulafehérváriakról Emődi Tamás tájékoztatott. A Székelyföldön legutóbb Gyergyószárhegyen kerültek elő e csempék változatai. Erről Molnár Zsolt és Emődi Tamás tudósított. Emődi szerint a csempék változatai a Moldvai Fejedelemség területéről is előkerültek. Az adatközlők segítségét ezúton is szeretném megköszönni. 223 Gyuricza, 1992., 25. 224 Brych-Stehliková-Zegklitz, 1990., 388. kat. sz. tig megegyeznek a füzériekkel. Ugyanez mondható el a párkányelemekről is. Mindössze az - egyébként ott is elszedett - sarokdarabok periférikus motívumai, valamint az oromcsempék ütnek el némileg a füzériektől. 225 A habánnak nevezett népcsoport, mely Magyarországon és Erdélyben a 17. századtól kezdve kiváló minőségű, különleges technikával készült, jellegzetes szín- és motívumvilágú fazekasáruiról vált nevezetessé, Dél-Morvaországból (Nikolsburg/Mikulov és Göding/Hodonín környékéről) emigrált anabaptista protestáns közösségeket jelentett. Az első anabaptisták Pozsonyban jelentek meg Magyarországon, 1528-ban. Az első, nagyobb lélekszámú csoportok 1547-ben telepedtek le Nyitra, Pozsony és Trencsén megyékben, majd Sopron megyében és Vasban is, ahol elsősorban a Nádasdyak birtokain: Lékán, Sopronkeresztúron és Sárvárott dolgoztak habán kézművesek. A szintén a Nádasdyak által birtokolt Nyitra megyei Csejte hamarosan a magyarországi habánok egyik fő központjává vált, ahová több hullámban is betelepültek. Ez utóbbiról egyébként közvetlen forrás is fennmaradt. A 17. századi csejtei eseményekről lakonikus rövidségű mondatokkal tudósító, úgynevezett „Csejtei krónika" az 1621. esztendőről így ír: „1621. die 26. januárii ide gyüttek uj keresztények Morvából futva". 226 A habánok hamarosan egyre keletebbre is eljutottak. 1621-ben Alvincon, 1645ben Sárospatakon bukkannak fel. Végleges asszimilációjuk a 18. század végén, a 19. század elején következett be. 227 Bár a habán fazekasok, kályhások specialitása a többszínű, legtöbbször kék és fehér ónmázzal bevont edények és csempék voltak, bőségesen készítettek hagyományos, zöld ólommázas kályhákat is. 228 Ezek nyilván olcsóbbak voltak. 229 A füzéri kályhát motívumvilága és közeli morvaországi párhuzamai alapján bízvást habán mesterek alkotásának tarthatjuk. A füzéri várat 1603 óta éppen az erős habán kapcsolatokkal rendelkező Nádasdyak birtokolták. A fentiek alapján - véleményünk szerint - az ismertetett füzéri kályhát habán kályhások építették 1641 és 1644 között. Igen valószínűnek látszik, hogy egy-egy kályha nem csupán azonos típusú csempékből épült 225 Pajer, 1983., 110-113., 189. 226 Komáromy, 1899., 723. 227 Katona, 1976., 10-21. 228 Katona, 1976., 52., illetve Katona, é. n. 229 Az a tény, hogy a füzéri várban az olcsóbb habán kályha állt összhangban áll azzal a megfigyelésünkkel, hogy a 16. század utolsó negyedétől kezdve a valódi reprezentációnak már szinte semmi nyomát nem találtuk meg.
