Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
FŰTŐBERENDEZÉSEK
fel. Szerkezetük megerősítésére, sőt, egyes periférikus, a szem elől rejtve maradó részeken homlokzati elemként is felhasználtak más típusú kályhákhoz tartozó, azonos korú, vagy esetenként korábbi kályhákból származó csempéket is. Ez a jelenség a fent ismertetett kályhák esetében is kimutatható. A három kályha anyagával keveredve legalább két korábbi zöld, illetve vegyes mázas kályha számos darabja, valamint néhány olyan zöld mázas csempe is előkerült, mely egy, magukkal a kályhákkal egykorú, azonban más rendszerű kályhához tartozna. Ez utóbbi típusból azonban olyan kevés töredék ismert a füzéri várból, hogy itt ilyen csempékből felépült kályha léte teljességgel kizárható. A másodlagosan felhasznált csempék jellemzője, hogy mázas felületükön is agyagtapasztás nyomai fedezhetőek fel. Ez arra utal, hogy csupán szerkezeti megerősítésre használták azokat. 2. Egyéb habán kályhacsempe A leveles habán kályhával azonos korúnak tekinthető példány (30. ábra, 6.), 230 sárgásvörös anyagú, zöld ólommázzal borított lapcsempe. Felületén egymásba fonódó, szív alakot öltő szalagok alkotnak végtelenített mustrát. A szívek belsejében a szalagok visszakunkorodnak, találkozási pontjukból akantuszlevelek nőnek ki. A csempe alsó és felső részein, a szívminták között, két-két fél virág látható. A virágoknak öt egész és két fél szirmuk van, sugárirányú elrendezésben. Ismeretes egy jóval durvábban kidolgozott, mázatlan példány is, ez utóbbi azonban a kaputorony területén került elő. \ 231 232 A csempe variánsai Ónodról, Regécről, Sárospatakról, 233 Szerencsről, 234 Pozsonyból 235 és Morvaországból 236 is ismertek. Azt, hogy a csempét ugyancsak a 17. század közepére datáljuk és a habánokhoz kössük, a morvaországi párhuzamok mellett az is indokolja, hogy az ónodi, barna-zöld mázas példányok sarok- és párkányelemeinek formája szinte pontosan megegyezik a füzéri habán kályhák hasonló helyzetű elemeinek formájával. Mindkét, az imént ismertetett kályhacsempetípus közös tulajdonsága, hogy keret nélküliek, s motívumaik végtelenített terülőmustrát mintáznak. 0 Gyuricza, 1992., 89. típus. 1 Tomka, 1996., 32. tábla a., b. 2 Szerző folyamatban lévő ásatása. 3 Gyuricza, 1992., 289. típus. 4 Gyuricza, 1992., 252. típus. 5 Gyuricza, 1992., 28., XIX. ábra. 6 Pajer, 1983., 58/1. ábra. II. A CSERÉPKÁLYHÁK NYOLCADIK GENERÁCIÓJA (1623 UTÁN 237 ) Centrális díszítésű, terülőmustrás, figurális és veretmintás kályhacsempék a 17. század húszas éveiből 1. A bőségszarus kályha Azon két mázatlan kályhacsempe-együttes közül, melyek ugyancsak a vár pusztulásakor öszszeomlott kályhák anyagát tartalmazzák, az egyik az északkeleti épületszárny legnyugatibb helyiségében, a „Deákházban" (22.) állt. Mivel a „Deákház" alatt nem volt pince, a helyiség falai nagyon lepusztultak. Északnyugati sarkában az északi várfal a járószinteknél is mélyebben kiomlott. Ezért a szoba egykori utolsó kályhájából is sokkal kevesebb töredék ismert. Az 1620-ban már egységes teret jelentő „Deákház" fűtőberendezéséről kevés híradással rendelkezünk. Kemencéjének - melyet 1623-ban romlottnak mondanak - színéről csak 1644-ben hallunk. Ekkor a következőképpen fogalmaz az öszszeíró: „Egy öregh fejér kályhás kemencze kivül fűtő - No.l." 1654-ben „io eöregh ház kálhas kemencze" állt itt. Ezek után némileg meglepő, hogy 1665/68-ban „kőből rákot edgy rosz kemencze" szerepel az inventáriumban. Elképzelhető volna az is, hogy az itt feltárt kályhaomladék a „Deákház" emeleti helyiségéből zuhant volna le, ott azonban kizárólag zöld színű kályhákat írtak le, 1665/68-ban pedig ott is „kő" kemencét találtak. Ezért valószínűbbnek látszik, hogy az itt 1977-ben megtalált, viszonylag nagy mennyiségű mázatlan kályhacsempe 238 a földszint 1644-ben fehérnek nevezett kályhájából származik. Mivel a szoba kályhája 1623-ban rossz volt, talán csak 1623 után rakták az 1644-ben említett kályhát. Megemlítendő, hogy a „Deákház" területén találtakkal megegyező csempék előfordultak az 1641 és 1654 között emelt ágyúállás feltöltésében is. Eszerint ilyen kályhákat akkor már el is bontottak. Ilyen csempék töredékei A kályhagenerációt alapvetően az 1623-as és az 1644-es inventáriumok szövegeiben ugyanazon helyiségekben említett különböző kályhák alapján datáltuk erre az időszakra. Az intervallum kezdő időpontjánál számításba jöhet az is, hogy csak akkor történt meg a kályhacsere, miután Nádasdy Pál visszaszerezte a várat Bethlen Gábor embereitől, tehát csak 1626 után. 238 Feld-Cabello, 1980., 84.
