Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
kerti bútorok is. A vesszőseprüt és a kézikosarat szinte minden településen megfonták, a Taktaköz és a Közép-Tisza-vidék népe azonban a szomszédos tájakon is kereskedett a kosaraival. A témakörben készült összegzések jól körvonalazzák azt a tagolódást, ami a különféle vesszőfonatok és eszközök készítésének, technikai és regionális változatainak elterjedését okozza. A ránk maradt tárgyi anyag nem elegendő annak elemzéséhez, hogy Tokaj-Hegyalja ilyen használati tárgyainak, eszközeinek voltak-e sajátos helyi formái, vagy egészükben szervesültek a környező tájak népének hasonló készítményeivel, lévén azok többségükben az ő készítményeik. Ha Zemplén vármegye tagolt földrajzi és etnikai-kulturális tagolódására gondolunk, akkor mind a háziiparosok, mind pedig az általuk készített javak felhasználói esetében interkulturális kapcsolatokat feltételezhetünk.72 Csalog Zsolt kiváló tanulmányai mind az anyag történeti vonatkozásaiban, mind tipológiájában tágabb összefüggéseket igazolnak, az újabb feldolgozások is a technika korai ismeretét jelzik.73 A formák és a funkciók révén formai hasonlóságok mutathatók ki pl. a vesszőmunka és a gyékénymunka termékei között, s nem elhanyagolható az sem, hogy mindkettő organikusan kapcsolódhatott a mezőgazdaság (pl. dinnye-, dohány- és zöldségkertészet), a különféle kézműiparok (pl. kőfaragás), s egészében a szállítás és a kereskedelem területéhez. Ezek a kapcsolódások sajátos igényt fogalmaztak meg a háziiparok számára, alkalmanként - pl. a vasúti szállítás révén a 19-20. század fordulójától - az egyes készítő központok rövidebb-hosszabb idejű felvirágzását eredményezhették. A kosárfonás a szőlőtermelés, a szőlő- és gyümölcskivitel segédeszközeként virágzott fel a 19. század végén.74 A 19-20. század fordulójának összesítő törzskönyve külön említi Bodroghalász (Petrahó) kosárfonó háziiparát, ami azonban - mindössze 5 család közreműködésével - nem tűnik túl jelentősnek Sárospatak és Sátoraljaújhely 50-50 vesszőipart űző családjához képest. Az utóbbiak - Újhelyben főleg gyümölcskosarakat készítettek - bizonyára a piacozás, szőlő- és gyümölcskereskedelem szolgálatában álltak. Tokajban 6 vesszőfonó családfőt említ a forrás, a településen a 19. század végén kosárfonó iskolát létesített a kereskedelmi minisztérium.75 A 20. század második felében főleg főzött és hasított vesszőből állítottak elő igényesebb kosarakat, kerti bútorokat és dísztárgyakat. A két háború közötti időszakban virágzott fel Tiszaladány vesszőipara, ami a zöldvessző fonásán alapult. Dankó Imre 1950-es évek derekán kelt leírása szerint régebben a sárospataki hetipiacon a zöldségpiac kiegészítője volt a kosárpiac. Fűzfavesszőből kötött kasok, kosarak mellett igényesebb, hántolt vesszőből kötött kari kosarak 72 Udvari 1988. 48. 73 Csalog 1962., Csalog 1963., Kerekes 2011. 74 Ráth 1898.8. 75 Ráth 1898. 7., Kovács 1898. 52. 94
