Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
kell feltétlenül „árutermelő” parasztra gondolnunk az időszakos, periodikus csere és kereskedelem mögött, az a feudális társadalom közönséges velejárója volt. A kereskedelem gazdasági szerepe a gazdaság és a társadalom fejlődésével és differenciálódásával értelemszerűen növekedett, s az abban való részvétel lehetősége vagy annak hiánya jelentős távolságokat eredményezett az egyes vidékek népének életminőségében, társadalmi státusában. Más kérdés, hogy térségünkben a parasztság a 20. század derekáig több mint a felét adja a társadalomnak, ami sokat elárul a kézművesek és kereskedők szerepéről is. Nemcsak a parasztok gazdasági tevékenységére kell tehát gondolnunk, amikor a tradicionális kereskedelem és a táji munkamegosztás, valamint az ezek eredményeként kialakult kapcsolatokat vizsgáljuk, hanem a társadalom egész vertikumára. Csak ennek komplex értelmezésében találhatjuk meg a kereskedelem „hagyományos” formáit is.3 A másik probléma mindezek kapcsán az etnikum, illetve az etnikumok kérdése. Forrásaink azt jelzik, hogy a magyarság kereskedelme nem értelmezhető sem az abba szinte egymást váltva bekapcsolódó, idegen ajkú gazdasági csoportok tevékenységétől (a honfoglalást megelőzően mohamedánok és zsidók, a 11-15. században különféle etnikumhoz tartozó csoportok, a 16-17. századtól a görögöknek nevezett, valójában vegyes etnikumú balkáni közösségek, aztán bosnyákok, örmények, zsidók, vándor szlovák házalók stb.), sem az együtt élő népekkel való permanens gazdasági érintkezéstől.4 Ilyen módon mindezek megközelítése is meghaladja az „etnikus” néprajz módszerét, eszközeit. I. 2. A Kárpát-medencei magyarság és a térségben vele együtt élő népek kereskedelme a feudális korban kristályosodik rendszerré a tevékenységi formák táji változataiban és a településszerkezetben. Az eltérő adottságú tájak kapcsolatrendszere csak lassan módosul, amit - a kereskedelem jelentőségét is tükröző - településhierarchia lassú változása igazol. Az egyes tájak, települések helye és feudális kori helyzete a 19. századi polgárosodás esélyeit is megszabja, ha úgy tetszik, a modernizáció és urbanizáció feltételei elsődlegesen elsősorban azoknak adottak, akik az értékesítés jobb feltételeivel rendelkeznek. Ebben az összefüggésben a kereskedelem nemcsak az előző, hanem a következő generációk problémája is, s a 21. század első évei köztes-európai problematikájának számos vonatkozásában felismerhető a korábbi századok regionális tagoltsága és öröksége is. Hangsúlyosan kell azonban említenünk, hogy az egész Európában, és másmás módon annak különböző térségeiben a mezőgazdálkodás és a kézművesség jószerével együtt fejlődik ki a megszilárduló feudalizmussal. Ez azt is jelenti, hogy mind a paraszti, mind a kézműves árutermelés és kereskedelem részletekbe menően átitatott a feudális tulajdonlás és szolgáltatás, nem utolsósorban a jogrend által. Ebben a vonatkozásban tehát csak nagy óvatossággal használhatók az 3 Dankó 1979. 4 Dankó 1991. 8
