Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

etnológia primitív csere kapcsán tett megállapításai, a törzsi és más színtereinek etnológiai párhuzamai. Köztes-Európa, benne a Kárpát-medencei magyarság és a vele együtt élő népek paraszti termelése, kézműves tevékenysége, a különféle javak cseréje a táji feltételrendszer és a feudális kötelékek térhálójában zajlik. A kutatás során egyre több eleméről derül ki annak tudatossága, szervezettsége, amivel párhuzamosan csökken a spontán gazdasági folyamatok vélt jelentősége. A középkor végére kialakult településhálózat és -hierarchia, vele a táji kapcsolatok szerkezete - a török megszállás történelmi kataklizmájának ellenére - tovább él, s szerkezetének kiterjedt részletei felismerhetők még a tradicionális kereskedelem lezárulta után, a kapitalizmus első időszakában is. A késői polgárosodás, az ellentmondásos és lassú modernizáció eltérő szintjei, a paraszti kultúra 19-20. századi táji változatai számos vonatkozásban éppen e tradíció meghaladásáról vagy annak nehézségéről tanúskodnak. Vagyis a gazdag és tetszetős néprajzi leírások, a szakaszolt történeti folyamatrajzok ellenére, megítélésem szerint alapvetően egységes rendezőelvei és nagy kimetszésben megrajzolható históriája van a magyarországi kereskedelemnek, benne a népesség nagyobb részét kitevő parasztság termékcseréjének és kereskedelmének.

Nem csupán a magyar tudományosság problémája a feudális kor falusi-mezővárosi népességének időszakos vándorlása, az úton levő parasztok megítélése. Sokáig erősen tartotta magát az a vélekedés, hogy a paraszti árutermelés és -csere gyengén fejlett, a félig paraszt kézművesek - már csak a rossz közlekedő utak okán is - csak szűkebb körüket szolgálják ki, ezáltal csak kis körzetek, a mikrotájak belső gazdasági kapcsolatrendszere, jószerével autarkiája jellemzi évszázadokon át a falusi társadalmat. Az utóbbi évtizedek kutatása könyvtárnyi anyagot tárt fel a helyváltoztatás, a „horizontális mobilitás” kérdéséről, ami nem csupán a középkori ember világát és életminőségét hozta életszerűbb, emberibb közelségbe, de igen sok vonatkozásban segíti a válaszadást a műveltség számos elemének elterjedésére, regionális kapcsolatára vonatkozóan is.5 Nehéz lenne ma még megválaszolni azt a kérdést, hogy - túl az adózás kötelezettségén - mit vásárol, illetve mire cseréli a jobbágyparaszt a javait a középkor és a korai újkor időszakában, s az ilyen módokon adott-vett javak mennyire szolgálják az önfenntartást, s mennyire elégítenek ki (kvázi) „luxusigényeket”. Keveset tudunk arról, hogy az utóbbiak megjelenése és kielégítése milyen módon függ össze a társadalmi struktúrával, illetve a vagyoni helyzettel, s körvonalaz-e regionális társadalmi-kulturális változatokat. Annyiban bizonyára, hogy a Kárpát-medence területén nem egyforma igény, illetve kényszer volt a kereskedés, s az egyes tájak népe - mint arra már utaltam - nem egyforma esélyt bírt a kereskedelembe való bekapcsolódásra.

5 Matschineg-Müller 1990. Idézi: Kubinvi 1991.

9