Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
hasznosítása sem: a hegyaljai bodnárok/kádárok mai utódaitól tudjuk, hogy a térségben rendelkezésre álló (mocsári) tölgyek fájának szövete laza, s a valóban jó minőségű hordókhoz hegyvidéki erdőkből szerezték be a sűrű szövetű tölgyfát. Megkülönböztetett figyelmet érdemel természetesen a foglalkozások változásának történeti időrendje is - a javító, szerelő szolgáltatóipar ugyancsak urbánus tevékenység elsősorban s az is, hogy egyes iparágak miként sorvadnak el, s miként számolódik fel tömeges, telepszerű alkalmazásuk (például fazekasság, főként Sárospatak fazekasai). A lokális központok korábban feltételezhető jelentősége fokozatosan a mezővárosokban koncentrálódott. Az egyes tevékenységek működésének kapitalizmus kori átalakulását, a hagyományos tevékenységi ágak üzemszerű koncentrálódását, s persze újfajta „iparok” megjelenését jelzi a lajstromban például az építőmester és építési vállalkozó, a tégla- és cserépgyáros, a halász és halászati jogbérlő, a vízi-, száraz- illetve szélmalomtulajdonos, valamint a gőz- és műmalomtulajdonos, az ecet gyáros, a szeszgyáros, a túró-gyáros, a gyufagyáros, cognacgyár(os), a cukorgyár^os), a gépgyáros, könyvnyomdák és a cséplőgép-tulajdonos,28 A három adatsor azonban elsősorban a maga korszakáról hordoz információkat, még akkor is, ha szembetűnő egy-egy kézműves iparág több időmetszetben való tömbösödése, s feltehető vagy látszólagos kontinuitása. Az egész történeti folyamat bemutatása rendkívül nehéz feladat, egészében szinte lehetetlen. Bár alkalmanként régészeti leletek, szerencsés esetben történeti források tájékoztatnak egy-egy kézműves mesterség eszközeiről és termékeiről, az adatok jellemzően nem elégségesek teljes folyamatrajz elkészítésére. A nagyobb mennyiségben ránk maradt tárgytípusok, azok formája és főként díszítménye többségében nem alkalmas azok középkori - kora újkori előzményeinek megismerésére. Különösen jól kidolgozott ez a problematika a fazekasság emlékanyagának vonatkozásában. Csupor István és Lajkó Orsolya szerint a közelmúlt „néprajzi” ismeretei nem mindig vetíthetők vissza a múltba, s a hasonló formák és díszítmények nem feltétlenül genetikus kapcsolatok nyomjelzői. Egy-egy tárgytípus vagy tárgycsoport hasonló megfogalmazása és stílusjellege a technika függvényében sokszor - nagyjából azonos időszakban - megjelenhet egymástól távoli területeken is.29 Mint utaltam rá, hagy kétségeket az egyes tevékenységek kontinuitásának kérdése is: nem zárható ki az időbeli szakadás, szünet az iparűzés egyes tevékenységeiben, ami után az adott foglalkozás - látszólag folyamatosan - újrakezdhető. Önmagában ugyanis nem az adott termékek előállításának folytonosságáról van szó, hanem az annak jellegét, minőségét, típusát érő változások/változtatások jellegéről és hatásáról. A nyersanyag minőségétől a technikai innovációkon át a tárgyhasználók divat(ok) által befolyásolt igényeiig alakulhat részleteiben ez 28 Jekelfalussy 1892. Az adatokért Szülővszky Jánosnak tartozom köszönettel. 29 Különösen jól kidolgozott ez a problematika a fazekasság emlékanyagának vonatkozásában. Csupor 2006. 198., Lajkó 2015. 17. 83
