Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
fésűs, gépész, gép- és műlakatos, hentes, hímzőminta-előnyomó, kádár, kalapos, kaptafafaragó, kályhás, kárpitos, kefekötő, kereskedelmi- és műkertész, kékfestő, kéményseprő, kocsigyártó, kovács, könyvkötő, kőfaragó és kőmetsző, kőműves, kötélgyártó, kútmester, lakatos, mázoló, mészáros, mézeskalácsos és viaszgyertyaöntő, női szabó, nyerges és szíjgyártó, órás, pék, rézműves, szappanos és gyertyamártó, szikvízgyártó, szita- és rostagyártó, ruhatisztító, szobafestő, szűrszabó és gubás, szűcs, takács, tímár, útépítő, üveges, vasútépítő, vésnök. 1930-ban az alábbi kézműves foglalkozások szerepeltek Tokaj-Hegyalja nyilvántartásában: asztalos, automobil-fuvarozó (személy és teher), ács, betonozó, cipész, bádogos, bérkocsis, bognár, borbély, cipész, cipőfelsőrész-készítő, címfestő, cukrász, cséplőgép-tulajdonos, csizmadia, ecetgyártó, esernyőkészítő, esztergályos, ékszerész és órás, építési vállalkozó, építőmester, faesztergályos, fazekas, fényképész, fuvaros, fuvaros (személyautóval), fűzőkészítő, gépészkovács, géplakatos, hangszerkészítő, harisnyakötő, hentes, hordóhitelesítő, kalapos (női és férfi), kaptafakészítő, kádár, kályhás, kárpitos, kelmefestő, kerékgyártó, kertész, kesztyűs, kéményseprő, kézimunka-előnyomó (és üzlet), kocsifényező, kosárfonó, kovács, könyvkötő, kötélgyártó, köszörűs, kőfaragó és kővágó, kövező, kőműves, kútfúró, látszerész, malomépítész, malomtulajdonos, mészáros, mézeskalácsos, mozgóképszínházas, műszerész, nyomdász, olajütő, ostyasütő, órás, paplankészítő, paraffin- és gyertyagyártó, pék, rézműves, rostakészítő, sapkakészítő, szabó (női és férfi), szappanfőző, szeszfőzdés, szíjgyártó, szikvízgyártó, szitakötő, szobafestő, szűcs, tetőfedő, téglaégető (téglagyár), üveges, varrónő, villanyszerelő, virágkertész, vízvezeték-szerelő.26 A fenti adatsorok önmagukban is informatívak és árulkodnak a kézműipar változásáról, mégis szükséges hozzájuk némi értékelő magyarázat. A 16-17. századi adatsor nem teljes, ráadásul a kézművesipari ágak kialakulásának, elválásának időszakáról szolgálnak információval. Szembetűnő, hogy a forrásokban szereplő valamennyi kézműves tevékenységi formát tartalmazza, anélkül, hogy művelőjének státusáról, a tevékenység szervezetéről tájékoztatna. A felsorolt 16—17. századi foglalkozások egy része bizonyosan nem vált kézműiparrá, megmaradt a háziipar szintjén (gyékényszövő, kaskötő (kasos), szatyorkötő stb.), s voltak olyanok is, amelyek talán soha nem voltak önálló mesterségek, vagy nagyon korán betagozódtak egy-egy iparágba (csertörő, kerékfuró, szűcsöknél a festő stb.).27 Érdemes arra is figyelemmel lennünk, hogy a foglalkozások egy része közvetlenül a térség táji potenciáljára, főképp nyersanyagaira épült (kőműves és kőfaragó, fazekas, téglavető stb.), más részük pedig inkább a mezővárosi igényeket, urbánus elvárásokat szolgálja ki, jórészt nem helyben előállított nyersanyagok felhasználásával (szabók, kalaposok, csizmadiák, különféle fémiparok stb.). Nem automatizmus azonban a helyben fellelhető nyersanyagok 26 Mosse-címtár, 1930. 27 Román 1966. 617-620. 82
