Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Ütőn levőjavak és emberek (A paraszti kereskedelem történeti-néprajzi kérdései) I. 1. A kultúra és a társadalom kutatói alapvetően egyetértenek abban, hogy a különböző anyagi javak cseréje az ember történetét végigkísérő gazdasági cselekvés, ami az eltérő ökológiai környezetben élő, de a legalapvetőbb szükségletükben hasonló igényű embercsoportok között jön létre, s a társadalmak fejlődésének különböző szintjén más-más gazdasági-társadalmi környezetben valósul meg. Soha nem gazdasági probléma csupán, hanem a kereskedelemben résztvevő egyének és az általuk képviselt csoportok közötti szellemi-kulturális javak átadásának, az eltérő műveltségek érintkezésének lehetősége is, vagyis az eltérő tulajdonságok és tudások, ilyen módon a „másság” felismerésének alapvető lehetősége, ha úgy tetszik, a legalapvetőbb néprajzi-etnológiai problematika. Miközben azonban a javak kicserélésének módozataiban a Föld egymástól távoli tájain hasonlóságokat fedezhetünk fel, azok megvalósulása a különböző földrajzi feltételekben megformálódott társadalmak históriájához kötött. Ilyen módon az európai feudalizmusban, pontosabban annak keletközép-európai formájában, majd az indusztrializáció hatására változó feltételrendszerben, a gazdálkodás és a társadalom regionális változataiban kell megkeresnünk a javak cseréjének kereteit és rendjét. Azok átalakulásában találhatjuk meg a hagyományos kereskedelem változásának különböző történeti szakaszait is.' Az öreg földrész históriája ebben a vonatkozásban is erősen tagolt. A mediterrán Dél és az óceániai Nyugat nem utolsósorban éppen a vízi szállítás és kereskedelem következtében élvez öszsze nem hasonlítható előnyös feltételrendszert Köztes-Európa, hangsúlyosan a Kárpát-medence térségéhez képest, még akkor is, ha a szárazföldi kereskedelem útvonalai - egészen a 19. századig alig változó állapotukban ugyan - ebben a régióban is a javak cseréjének érrendszerét képezik. Természetesen a javak cseréje, az árucsere nem csupán a termelési technikák és munkakultúrák táji változatainak, azok kapcsolatrendszerének problémáját veti fel, hanem a társadalom különböző csoportjaiét is. Ebben a vonatkozásban két fontos összefüggésre kell utalnunk. Az egyik az, hogy a kereskedelem történetének korai adatai nem tájékoztatnak a mindennapi életről és az abban résztvevő hétköznapi ember szerepéről. A Kárpát-medencei magyarság históriájának első évszázadaiból rendelkezésre álló forrásokból legfeljebb csak sejthetjük, hogy a társadalom zömét kitevő jobbágyparasztok csak kis mértékben kapcsolódhattak be a kereskedelembe, ami persze nem jelentette, hogy - egyfajta „térségi autarkia” keretei között - egymással ne cserélték volna el a javaikat.1 2 Vagyis nem 1 Hoffmann 2001., Pounds 2003. 2 Andrásfalvy 1978. 7
