Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Előszó
az értelmezés tartománya a Kárpát-medence szintjére emeli a fejezet írásait. Az egység utolsó két tanúim ány a a Bodrogköz történetileg változó táj használatához kötődik, s arra mutat rá, hogy az ember táj formáló tevékenysége révén miként alakul át az anyagi javak mellett a társadalom és a műveltség egésze. Az Elődök és (egykor volt) társak című fejezet írásai arról tanúskodnak, hogy a szerző rendkívül fontosnak tartja az előző generációk örökségének megőrzését, eredményeik, hangsúlyosan a kiemelkedő személyiségek szakmai szerepének, hatásának továbbadását. A kommemoratív írások főként emléküléseken, rendezvényeken elhangzott szövegek, s jellemzően nem nélkülözik a szubjektív emlékezés hangvételét. Olyan személyiségeket idéznek meg, akik a múzeumi szakma területén rendkívül hatékonyak és eredményesek voltak: a maguk helyén, a maguk környezetében, függetlenül attól, hogy a sorsuk milyen fajta és milyen szintű szolgálatra állította őket. A nemzetközi rangú tudós múzeum szervezőtől (Balassa Iván) a regionális múzeumok legendás néprajzos igazgatóján át (Dankó Imre) a kis múzeumokat létrehozó, pótolhatatlan tevékenységet végző szakemberekig (Csiszár Árpád, Szalontai Barnabás), a néprajz öntevékeny művelőiig, akár jeles „adatközlőig” sokféle az emlékezések merítése. Ezek az írások azonban hozzá tartoznak a vidéki néprajzi gyűjtemények históriájához, biográfiai adatai okán egyik-másik talán forrásértékű is ebben a vonatkozásban. A munka harmadik nagy egységét a kiállításokon elmondott megnyitóbeszédek alkotják. Ezek tematikája is sokféle, de bizonyosan mindegyik informál az egyes alkotókról vagy alkotói közösségekről, magáról a tárlat tartalmáról, nem utolsósorban a helyet adó intézmény és a szűkebb-tágabb társadalmi közeg állapotáról, amelyben az adott verniszázsok lezajlottak. A könyv végén a szerző publikációinak 2008-2017 közötti jegyzéke található meg, folytatásaként a korábbi kötetek hasonló listájának. Megítélésem szerint e gyűjteményes kötet nem csupán a szerző érdeklődéséről és eredményeiről tanúskodik, de az olvasók tájékozódhatnak belőle a magyar, elsősorban vidéki múzeumügy, hangsúlyosan a néprajzi muzeológia elmúlt évtizedéről is. Miskolc, 2017. szeptember 29. 6