Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Adatok és megjegyzések a tutajozáshoz Barna Gábor az 1980-as években egy konferencia-előadásban és egy tanulmányban foglalkozott a vízi szállítás problematikájával. Azonban nemcsak azért gondoltam az őt ünneplő kötetben a tutajozás kérdéséhez hozzászólni, mert többé-kevésbé ma is aktuálisnak vélem azon felvetését, hogy - az elmúlt évtizedekben megszaporodó publikációk ellenére - talán ma is többet tudunk a hajózás múltjáról, mint a tutajozáséról,1 hanem azért is, mert az elmúlt évtizedekben magam is igyekeztem figyelemmel kísérni ezt a témakört, elsősorban úgy, mint a Kárpát-medence népeit összekötő kapcsolatrendszer egyik közvetítőeszközét. Alább elsősorban néhány általam fontosnak vélt szempontot vetek fel, amelyek talán hozzájárulnak a problematika további kibontásához. 1. Közismert tény, hogy az európai parasztok a termelőtevékenységüket az erdő (és a víz) rovására hozták létre, s a földművesek fáradságos munkával kialakított kultúrtája - sőt, egész kultúrája - a feudális korban már annak ellenére ambivalens volt az erdő világával, hogy maga a paraszti létforma sokfelé több szállal kötődött az erdőhöz.1 2 Amíg az öreg kontinens döntő részét két évezrede még szinte háborítatlan erdő borította, s a korai erdőirtók korszakát Jacques Le Goff francia történész joggal nevezte a fa civilizációjának,3 addig a késő középkortól, illetve a korai újkortól kezdve a szántóföldet foglaló parasztok mellett a fa iparszerű felhasználása is általánossá vált. A fa forgalmát az évszázadok során persze jelentősen befolyásolták a felhasználók szükségletei - a hajlékok létrehozásától a szerszámokig, közlekedési eszközöktől a céhes kézművesiparok nyersanyagigényéig -, de a dolog mindenütt úgy fordult, hogy a fa korábbi, jószerével szabad felhasználását a földesurak és az államapparátus tiltásai, az erdők egyre tudatosabb védelme váltotta fel, miközben egyre magasabbra emelkedett a fa ára is. Témánk szempontjából egyaránt jelentősége van annak, hogy a foldrajzi-növényföldrajzi szinteknek megfelelően sokfelé erdősült vidékek maradtak, másutt viszont fában szegény tájak jöttek létre, valamint annak, hogy - átmeneti övezetek közvetítésével - ezeknek megfelelő, eltérő létformák alakultak ki. Az egyik a fa kereskedelmét hozta létre az eltérő adottságú tájak között, a másik pedig ahhoz vezetett, hogy a gyenge mezőgazdasági adottságokkal rendelkező erdővidékek népe a fából (is) kézműves portékákat készített a síkvidékiek számára. A Kárpát-medence övezetes felépítésének megfelelően, a belső alföldi jellegű táj, az azt gyűrűszerűén övező dombvidék, valamint a peremterületek 1 Barna 1988. 189., Lásd még: Barna 1981. 2 Összegzőén: Hoffmann 1998. 242-275.. R. Várkonyi 1992., Sz. Jónás 2007. 123-132. 3 Idézi: Sz. Jónás 2007. 123. 65
