Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
erdősült hegykerete között az elmúlt századokban intenzív forgalom zajlott mind a fával, mind az erdővidék népének kézműves termékeivel, mind azokkal a javakkal, amelyeket a folyóvizeken leúsztatott farakomány hátán szállítottak.4 A folyóvízi „ereszkedés” - főleg a tutajozás - a faanyag és a só szállításában még a 18-19. században sem veszített jelentőségéből. Sőt, a fakereskedelemre szakosodott csoportok, vállalkozások létrejötte a 19. század derekán a vízi szállítás virágkorát jelentette.5 A falusi népesség kezén az újabb anyagok, illetve a belőlük készített termékek is nehézkesen szorították ki a fát és a fatárgyakat, s valójában a 19. század végén, a vízrendezést követően kiépülő vasúti és közúti hálózat adott lehetőséget a szállítás korábbi formáinak korszerűsítésére. Mindez persze nem jelentette a tutajozás elmúltát: annak szerepét - a Kárpát-medence belső tájaira - elsősorban a trianoni országhatárok megvonása korlátozta majd.6 2. Ha a fakereskedelmet és a faáruk forgalmát Európa különböző tájain a földrajzi feltételekhez igazodó tájhasználati módokkal kapcsoljuk össze, akkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy mindezek vonatkozásában a vízi szállításnak a 19. század végéig jószerével nem volt alternatívája. A szállítás formáit, egyszersmind a kereskedelem lehetőségeit tekintve az európai földrész erősen tagolt. A mediterrán Dél és az óceániai Nyugat nem utolsósorban éppen a vízi szállítás és kereskedelem következtében élvez össze nem hasonlítható előnyös feltételrendszert Köztes-Európa, hangsúlyosan a Kárpát-medence térségéhez képest, még akkor is, ha a szárazföldi kereskedelem útvonalai - egészen a 19. századig alig változó állapotukban ugyan - ebben a régióban is a javak cseréjének sajátos érrendszerét képezik.7 A fa nagyobb távolságra való szállítása - részben a szállítójárművek alkalmatlansága, részben a rossz utak miatt - roppant nehézségek árán volt kivitelezhető. A feudális szolgáltatások között az erdővidék jobbágyparasztjai számára a fa fuvarozása a legnagyobb terhet jelentő feladatok egyike volt, ami igénybe vette az embert és az állatot egyaránt. Az erdő faállományának kivágása, a járható utakhoz való közelítése viszonylag kis térségek - technikában és társadalomban - jól szervezett munkája volt, a távolsági szállítás azonban már erre szakosodott szállítókat igényelt. Kétségtelen, hogy a tér kinyitható volt a vízi szállítás révén, ami valós gazdasági hasznot jelentett a kerekeken történő szállítás irracionális munkaértékéhez viszonyítva. A feudális szolgáltatások sorába tartozott a tutajok összeállítása is. Például, Árva vármegye 22 faluja a 17. század első negyedében telkenként 3 tutaj beszolgáltatásával szolgált a földesurának.8 Bars vármegye Garam mentén fekvő 4 Összegzőén: Viga 1990. 33-56., 190-193. 5 Gráfik 1983. 8-9., Gráfik 2001.976., Garda 1994. 6 Gráfik 2001. 981. 7 Pounds 2003. 23-36. 8 Janco 1971. 150. 66
