Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Nagylót, Szenese, Tild, Újbars, Valkóc és még közel harminc település a határában levő szőlő jelentőségét említi bevallásában. Szentbenedek jobbágyai egyenesen megfogalmazták, hogy a határukban híres szőlők vannak, s abból van mindannyiuk megélhetése.10 11 Garamújfalu bevallása szerint szőlejük - a szomszédos falvakéhoz hasonlóan - nagyon jól termett. Csejkő jobbágyparasztjai nagy, tágas szőlőt műveltek, s a bort is jó áron adták el. Ugyanakkor Garamvezekényben nem volt szőlő, Tolmács népe pedig a szomszéd határokban tartott szőlőt. Zavada bortermelői minden hetedik hordójukkal a földesúrnak tartoztak. Ebedec bevallása jó borukról tett említést, Csejkő jó áron eladható borát néhány évtized múltán Fényes Elek kapás bornak minősítette." Kisgyőröd különösen jó, Kiskoszmály kiváltképpen jó borokat említett az investigatioban, Fakóvezekény olyan szőlőt, ami nem a legrosszabb borokat adja, Kovácsi és Lédec közepes bort termő szőlőkről tett említést, azt meg aztán végképp csak találgatni tudjuk, hogy a garampodluzsániak által említett jó és különös bort termő szőlő milyen minőséget adhatott.

A18-19. századi robotszolgáltatásban is jelentős részt kapott a szőlőmunka, a munkaigényes szőlő a napszámos munka és az időszakos munkaerő-vándorlás meghajtója is volt. Tököl lakói - jóllehet a szőlő saját határukban volt - hetedik akó dézsmát voltak kötelesek adni uruknak. Alsópél jobbágyai minden fertály szőlő után 16 dénár barázdapénz megfizetésére voltak kötelezettek. A taszáriak a szőlőmetszés munkáját összesen 3 Ft 20 dénár fizetésével váltották meg. Több helyről van adat arra, hogy a bor pincébe való letétele is jobbágyok segítségével történt. A gyalogos szőlőrobot mellett jelentős mennyiségű igás robotot igényelt a foldesúr borának fuvarozása is. Például Keremcse fogatosai a Gömör megyei Ribnikbő 1 (Garam)Szentkeresztre szállították az uraság borát. Aha szekeres jobbágyai Párkányból (Esztergom vm.) a Nyitra megyei Nagycéténybe szállították szüret előtt az üres hordókat, majd az uraság vörösborát.

A korcsmáltatás olykor azon településeken is szabad volt, ahol nem volt szőlő, s nem termett bor (Kisbelleg, Lekér, Nagylovcsa, Zseliz), másutt viszont annak ellenére nem engedte a foldesúr a korcsmát, hogy a falunak volt szőleje (Nemcsény). Nemesorosziban például hat forintot volt köteles az fizetni, aki az uraság korcsmáján kívül, más uraság bormérésére ment. Jellemzően Szent Mihálytól újévig, másutt karácsonyig volt a borkimérés joga, de például Garamújfalunak egész évben, Kiskoszmálynak és Nagykoszmálynak, valamint Ladánynak fél évig, Lukács naptól Szent Györgyig volt korcsmája. Az utóbbi helyen az év másik felére 45 forintért árendálták a foldesúrtól a korcsmát, Keszi lakosai egész évre megváltották azt.

Feltűnő azonban, hogy miközben a borkimérés rendje roppant szigorú, a pálinkakorcsma jószerével minden Bars megyei faluban szabad volt egész évben, s a foldesúr több településen a három vagy hathónapos borkorcsma jogát

10 Fényes 1851. IV. 94., Udvari 1994. 99.

11 Fényes 1851. 1.206.

61