Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
saját pálinkájának és sörének a kiméréséért adta árendába. Aranyosmarót paraszti vallomása egyenesen arról szól, hogy egész évben működő pálinkakorcsmájuk számára a földesúrtól évente 16 akó pálinkát vettek át, hogy vidéki ne árulhasson pálinkát vásár idején. A dolog néprajzi problematikája okán itt utalok Bars sörfőzésének és -fogyasztásának forrásunkban felbukkanó említéseire is. Jóllehet az adatok száma kevés, de mivel a sörfőzde működésére csak szlovák falvakban van adat (.Keremcse, Koszorin, Magospart), a magyarlakta települések bevallásaiban inkább a földesúri sörfőzdénél végzett gyalog munka, illetve a sörárpa és a sör fuvarozása szerepel (pl. Lédec), megerősítve látjuk azt a közhelynek számító történeti-néprajzi megállapítást, hogy a felföldi magyarság inkább borivó, a Magas- Felföld szlováksága pedig inkább sörivó volt.12 (Nem vonnám ebbe a körbe a pálinka fogyasztását, aminek elterjedése sokkal inkább az élvezeti cikkekre jellemző rendezőelvek mentén megfigyelhető, semmint az általánosan fogyasztott boré, illetve söré. Ez nem változtat persze azon, hogy a Kárpát-medence északi és keleti peremvidékének nemzetiségei inkább pálinkafogyasztók voltak, s nem borivók.13 Igazolni nem tudom, de úgy gondolom, hogy a pálinka az ivóvízzel jól ellátott peremterületek itala volt.) A filoxéra előtt a Selmeczi-hegység délnyugati lábánál még iható bor termett tehát: Garamszőlős, Csejkő, Garamszentbenedeknépe a 18. században kereskedett is a borával. A 18. század derekán Bars vármegyén belül is számottevő forgalom zajlott, de például Garamapáti népe Budátó\ és Esztergomból Nagyszombatba. és Garamszentbenedekxe szekerezett a borral.14 Zólyom vármegye bort Nógrád, Hont, Bars és Pest megyéből szerzett be a 18-19. században, de utazott tengelyen a Bódva völgye, Észak-Borsod bora is az Edelény és Szirák környékén munkát vállaló zólyomi szekeresek révén: Borsodba zsindelyt, lécet és más faárut vittek, s hazafelé kerekeztek a boroshordókkal (Hajnik, Nagyrét, Kovacsova).15 Kishont vármegye fuvarosai is szerepet kaptak a 18-19. században a borvidékek javainak forgalmában. Kishont nemesei között is akadtak extraneus birtokosok Tokaj-Hegyalján, akiknek a jobbágyai nemcsak a szőlőterület megmunkálásában kaptak szerepet (Mád, Tállya, Keresztúr), de a borfuvarozásban is.16 De robotszolgálatba jártak a kishonti jobbágyok Sajószentpéterxe (Tóthegymeg, Fűrész népe), illetve Alacska és Pálfala szőlőibe is (Kokova és Klenóc lakosai). A kokovaiak bort fuvaroztak Kishontba Heves megyéből is: a 18. századi források Gyöngyös, Eger és Tarnaörs borának forgalmáról szólnak. A 18-19. században - a leírások szerint - Nógrád megyéből Szirák, Rád, Kösd, Ecseg és a Hont megyei 12 Paládi-Kovács 1994. 24. 13 Égető 2001. 527. 14 Udvari 1994. 99. 15 Fényes 1847. II. 163-164., Faragó 1973. 91. 16 Udvari 1988. 48-61. 62
