Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Előszó
Előszó Először 2002-ben, majd 2008-ban adtam közre Miscellanea museologica címmel vegyes tartalmú írásaimat. A sokféleség nem csupán a tematikai változatosságra volt hivatott utalni, hanem arra a szerteágazó tevékenységre, ill. annak hozadékára is, ami egy vidéki múzeumban dolgozó szakember munkájának jellemzője. Jelen van benne a múzeumi praxis eleve kiterjedt feladatrendszere, a gyűjtés és gyűjteménygondozás mellett a tudományos kutatás és a publikálás, a tudományos ismeretterjesztés, nem utolsósorban a „közönségkapcsolatok” feladata. De jellemzője a vidéki értelmiség mindennapjainak és ünnepeinek hozadéka is, például, amikor egy-egy kiállítás anyagát, abban az alkotó emberek eredményeit kínálja múzeumi szakember a vemiszázsok közönségének. Ennek a kerek egésznek életemben bizonyára utolsó gyűjteménye ez a III. kötet: szerzője 2002- ben nyugdíjba vonult, majd négy évtized után elhagyta a múzeumi szakterületet. Még tevékeny a tudomány területén és a szakmai közéletben - persze ez is egyfajta „organikus” egység -, de ennek a választott „műfajnak” megváltozott számára a kerete, fokozatosan megszűnt az írásokat összefogó koherens tényező. Jelen kötet tematikája is meglehetősen szétágazó, a tartalom mégis organikus, hiszen elkészült, megvalósult, megtörtént eredményeket, eseményeket, programok írásbeli összegződését fogja egybe. Szerzőjük négy évtizedes szakmai pályafutása okán talán jellemző rájuk a gondolatmenetük, s az általuk képviselt értelmezési tartomány és alkalmanként a módszerük is. Jelen könyv szerkezete hasonló az előzőekhez, jóllehet nem volt folytatása minden korábbi témának. A kötet gerincét a Néprajzi előadások és írások című fejezet képezi, amelynek egységei leginkább a szerző fő szakmai érdeklődéséhez, a táj és a kultúrában élő ember viszonyához, a földrajzi környezet „kiélésének” műveltséget formáló hatásához, nem utolsósorban az ezekből levezethető tájigazdasági kapcsolatokhoz kötődnek. Az írások messzemenően összefüggenek a néprajzi kollekciók tartalmi problematikájával: középpontjukban a tárgyi világ vonatkozó kapcsolódásainak, a vándorlás és a hagyományos kereskedelem révén terjedő javaknak ajelentősége áll. Hangsúlyos a szerzőnek a néprajz hagyományos kérdésfeltevésére reflektáló észrevétele, hogy miért és hogyan lehetséges, hogy egymástól nagy földrajzi távolságra az anyagi javak, s az egész tárgyi univerzum struktúrája hasonló módon szerveződik meg. A történeti néprajz körébe sorolható vizsgálatai a tárgykészítők és a tárgyhasználók kapcsolataira is rámutatnak, figyelemmel arra is, hogy a javak közvetítése miként alakítja a társadalmat, hogyan formál meg közvetítő csoportokat, másrészt, melyek azok az okok, ható tényezők, amelyek miatt az egyes tárgyak és tárgyi együttesek helyet kémek és kapnak a néprajzi tárgygyűjtésben, az egyes múzeumi néprajzi kollekciókban. A vizsgálatok súlypontja a Felföldre, ill. a mai Eszak-Magyarországra esik, de 5
