Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Frisnyák Sándor, Petercsák Tivadar és Szilágyi Miklós egyaránt utal arra, hogy az értekezés regionális célokat tűz, de azokon túlmutató általános tanulságokkal is szolgál. Ez elvárható kutatói szándék, mivel a vizsgált térség kultúrában élő csoportjai sok tekintetben azonos feltételek között léteztek, mint a másutt hasonló földrajzi és társadalmi keretek között élő köztes-európai sorstársaik, másrészt azért is, mert Magyarország felföldi tájain létformáik, s például az általuk megszerzett vagy megtermelt javakkal való kereskedelmük, akár munkaerejük értékesítésének formája csak más régiók népcsoportjaival is összevetve értelmezhető - önmagában és önmagáért kevésbé. Az életüket alapvetően megszervező feudális rend következtében - különböző szintű - alávetettségük, majd a megszűnő röghöz kötöttségük, később a de jure megszülető, a valóságban azonban csak lassan formálódó polgári státusuk, a modernizációra való eltérő esélyük, mindezekkel a térségi és a társadalmi munkamegosztásban történő helykeresésük olyan fajta kulturális válaszokat indukál, amelyek tanulságosak lehetnek más régiók vizsgálatában is. Az is nyilvánvaló persze, hogy a kutató a regionális vizsgálatok rendszerét - annak specifikus vonásai mellett - általánosabb elvek mentén is alakítja, s a teljességre törekszik a regionális tanulságok megvonása során is. A regionális megoldás bizonyos fokig kényszer is: értekezésem - bevezetőben vázolt - célkitűzéseinek egész Kárpát-medencére való kiterjesztése szétfeszítené egy disszertáció kereteit. Ha pedig kiválasztott térségek, minták elemzésére szorítkoznék, akkor olyan célokról kellene lemondanom, amit jelen munka alapfeladatának tekint. El kell fogadnom Szilágyi Miklós azon véleményét, hogy minden értekezésnek olyan „mű-egésznek” kell lennie, ami az „előmunkálatok” újraolvasása nélkül is maradéktalanul tükrözi tárgyának és eredményeinek teljességét, jelen esetben „az eltérő ökológiai adottságú tájak lakossága közötti sok évszázados hagyományú árucsere- és munkakapcsolatok tartalmának és formájának teljességét”. A Szilágyi Miklós által hiányolt témák mellett, Petercsák Tivadar az időszakos vándorlásokról, a vándormunkásokról, elsősorban az arató- és cséplőmunkások, summások, szénakaszálók, szőlővidékeken munkát vállalók, valamint a vándor erdőmunkások és favágók szerepének bemutatását kéri számon. A mezőgazdasági idénymunkások vándorlását természetesen nagyon fontosnak gondolom, főleg, hogy a 18. század elejétől az erőteljes mezőgazdasági konjunktúra az egyik meghajtója térségünk gazdasági működésének is, hasonlóan - az előzőtől nem független gazdasági és népesedési folyamatok hatására - nagyon jelentős az erdőmunkások időszakos vándorlása is. Értekezésemben azonban elsősorban az újabb eredmények közreadására törekedtem, s igyekeztem új megvilágításba helyezni a tanulmány belső egyensúlyához nélkülözhetetlennek gondolt, de máshol már kifejtett részeket is. Amint a VI. fejezet címe, illetve alcíme is jelzi, csak újabb megjegyzéseket fűztem például a tájak közötti csere tárgyához, vagyis a cserefolyamatban útra kelő javakhoz is. Belátom, célkitűzéseim némiképpen szikárabb szakmai tartalmat eredményeztek annál, mint ami a színes, s okkal-joggal 44
