Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

A vándorlások szerepének és hatásának megértéséhez fel kell idéznem Gunda Béla néprajzi látásmódjának néhány vonását. Rendkívül sokfelé ágazó és árnyalt értelmezésében a kultúra szerkezete leginkább az élő szervezetekkel rokonítható komplexum, melynek működésében valamennyi elemi egységének és összetett részletének - eltérő jelentőségű — szerepe van. Egyik fő jellemzője az állandó változás - véleménye szerint eredetileg új vagy újítás volt minden ami a közösség részéről való befogadás történeti folyamata. A befogadás üteme eltérő, mert a történeti, földrajzi és társadalmi pozíciók függvénye, ugyanakkor a változások különféle módon hatnak a műveltség különböző részeire vagy teljességére. Rámutatott, hogy egyes újítások a társadalom és a műveltség egészében mélyreható változásokat indukálhatnak, s a változások néprajzi értelemben csak akkor jelentősek, ha társadalmilag organizált csoportok életére jellemzők.4 5 A változások folyamata bizonyos értelemben összefügg a műveltség állapotával, és a kultúra dinamikáját is hordozza. Felfogása szerint a műveltség régi rétegei elenyésznek vagy funkciót váltanak, viszont több ezer éves szubsztrátumai is léteznek a kultúrának, amelyeket ő Kelet- és Délkelet- Európa 20. századi csoportjainál a népfejlődés archaikus maradványainak tart. Összehasonlító vizsgálataiban többféle magyarázatot igyekszik találni az egyes műveltségi elemek jelenlétére. Folyamatokban gondolkodik, amelyek között a legfontosabb számára az elterjedés általa történetinek tartott problematikája."' Több tanulmányában is idézi Robert Heinrich Lowie (Löwe) gondolatát: „...amikor nem ismerjük egy jelenség elterjedését, semmit sem tudunk, ami elvileg jelentős.”6 A dolgok, jelenségek térbeli megjelenése mellett, azok egymásutániságát, változásait kutatja, tehát a szó filozófiai értelmében a történetét, de tévedésnek tartja, hogy a tudományunk a tradíciót történeti kategóriának tartja, így fogalmaz: „A hagyományt nem lehet az idő mértékével mérni! Nemcsak az a hagyományos, ami ezeréves s valamiféle kultikus-mágikus világ maradványa, hanem mindaz hagyományos, ami bekerül a legtágabban értelmezett népi kohó izzó falai közé, s amit a közösség magáévá tesz, életformája beolvaszt, és azt vele tovább színezi, alakítja. A hagyomány minden megnyilatkozásával funkcionális szerepet tölt be, s hozzá a közösség érzelmileg is kapcsolódik. A hagyomány a népélet állandó jellemzője, de ő maga nem állandó. Összeköt és elválaszt különböző nemzedékeket, foglalkozási csoportokat és társadalmi rétegeket. Komplexumai, elemei láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Egyik feltételezi a másikat.”7 Más összefüggésben, szerinte a funkcionális vizsgálatot az elmélyült terepmunka teszi lehetővé, a történeti jellegű vizsgálatokhoz pedig elmélyült filo-4 Gunda 1943a. 168-172., Gunda 1958. 567.

5 Az elterjedés meghajtójaként említi korai tanulmányaiban a kultúrtárgyak dinamizmusát is. Vő. Gunda 1941. 43.

6 Lowie 1951. 24., Gunda 1982. 192-193.

7 Gunda 1994. 5-6.

32