Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
munkamegosztás nyilvánul meg. Az ember gazdasági tevékenysége - különösen termelő munkája - során állandó szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban állt a földrajzi környezetével. E sajátos kölcsönhatás jellegzetes térbeli formákban valósult meg, ám a természeti ökoszférák és a társadalmi-gazdasági szférák korrelációja az alkalmazkodási formák időbeli (történeti) rendjeit követte. Ezek a rendek lényegében a tradicionális kultúra regionális változatait körvonalazzák, amelyek állandósága vagy változásra való hajlama sok tekintetben éppen az előbbiek által behatárolt.2 Elfogadott etnológiai, ökológiai elv, hogy az emberi tevékenység nem egyszerű „lenyomata” a táji feltételeknek, s hogy a hasonló földrajzi adottságok között élő csoportok létformái hasonlítanak ugyan egymásra, de nem azonosak.3 Mégis úgy tűnik, hogy a hagyományos műveltség regionális típusai lényegében lefedik a geográfiai térségeket, s hogy a tradicionális műveltség - főleg annak földrajzi feltételekhez kötődő része - táji típusokként modellezhető. A természetből megszerzett és a megtermelt javakat az egyes tájak hasznosításának révén állítják elő a különböző közösségek, így ezek a javak is specifikusak kisebb-nagyobb mértékben: a gabonafélék nyilván kevésbé, mint a gyümölcsök, az utóbbiak pedig nyilván kevésbé, mint a specifikus anyagokból előállított kézműves termékek. A különböző adottságú nagytájak eltérő létformáinak, valamint azok gazdasági és műveltségi kapcsolatainak, érintkezésének kérdése alapvető történeti és etnológiai problematika. A síksági és a hegyvidéki népek műveltségét határoló ökológiai zónák kérdése talán egyértelműbben kidolgozott a nagyobb régiókat elemző munkákban. Érdemes itt utalni például Grigg D. B. nagy ívű összefoglalására a Föld mezőgazdasági rendszereiről, amelyben a különböző kontinensek zonális szerkezetű mezőgazdasági struktúrái kiválóan mutatják azok földrajzi feltételrendszerét, az ember által legfeljebb részleteiben formálható táji feltételek egyértelmű meghatározó szerepét.4 Bökönyi Sándor a neolitizáció és a korai mezőgazdaság kapcsán utalt arra, hogy a korai háziasítók közül a Közel-Kelet hegyi csoportjai inkább kecskét, a sík vidékiek pedig inkább a juhot részesítették előnyben.5 (A Kárpát-medencei pásztorkodás és földművelés rendszerében - hasonlóan Eurázsia más tájaihoz - határozottan elkülönültek egymástól a földrajzi nagyrégiók típusai.)6Nyugat-Európa hegyvidékei és mélyföldjei egymásra utaltságukból eredő kapcsolatainak történetéhez, és a társadalmi munkamegosztás 2 A Felföld vonatkozásában például: Mendöl 1932. 32. skk., Frisnvák 1985. 8. 3 Gunda 1986. 3. Frisnvák Sándor véleménye szerint az azonos geográfiai környezet azonos alkalmazkodási folyamatokat indít el. Az emberi alkalmazkodás mellett nagy jelentőséget tulajdonít azonban az antropogén tájformálásnak (átformálás), s hozzáteszi, hogy a homogén területeken sem teljesen egyforma a környezetfelhasználás. Vö. Frisnyák 2009a. 7. 4 Grigg 1980. A mezőgazdaság regionális típusait bemutató, összesítő térképlap: 15. 5 Bökönyi 1974. 190. 6 Paládi-Kovács 1993. passim, korszakonként az állattartás típusainál. Összegzőén: Balassa 2001.295-304. 24
