Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

problematikájához több fontos összefüggését említi immár klasszikus munkájában Fernand Braudel is.7 Nem kevésbé fontosak azok a megállapításai, amelyeket „Franciaország identitása” című könyvében az ország „sokféleségéről” megfogalmaz a távolságok és a nyelvi különbségek által vont határok hatásairól, s arról, hogy valójában nem társadalmat, hanem társadalmakat tanulmányoz a történész az ország sokfélesége miatt.8 Robert Burling Délkelet-Ázsia területére dolgozta ki pregnánsan az eltérő létformák modelljét. Már könyve címe - „Flegyi farmok és padi mezők”, melyben a padi vagy paddy a síkságok öntözéses rizstermesztését jelenti - is jelzi a két térség karakteresen eltérő jellegét. Az egyik ökológiai környezete 200 méter feletti, akár 2000 méteres magasságig terjedő hegy vagy fennsík, erdővel, dzsungellel, a másiké folyamvölgyek - akár hegyekben is de különösen deltavidékek, tengerparti síkságok kultúrtája, kevés fával, erdővel, inkább ligetekkel. Az előbbiek égetéses-irtásos talajváltó gazdálkodást folytatnak, s nem ismerik a trágyázást, szemben a síkságiakkal, akik öntözéses rizstermeléssel foglalkoznak. Az előbbiek eszközei az ásóbot és a bozótvágó kés, az utóbbiaké a bivaly vontatta eke, borona és szekér. A hegyvidékiek inkább törzsi keretben éltek, írás nélkül, s az animizmus jellemezte a hitvilágukat, az utóbbiak centralizált államokban, s nagy, tételes vallások (buddhizmus, konfucionizmus, taoizmus) híveiként.9

Kétségtelen, a kultúrák efféle összevetése túlzó általánosításokat jelenthet, amelyek ellenpéldákkal gyengíthetők, s bizonyos az is, hogy mindez inkább a távolabbi múltban volt érvényes, kevésbé a közelmúltban vagy a jelenben. Maga a problémafelvetés természetesen nem ismeretlen a Kárpát-medence tájainak összefüggésében sem.10 11 Az eltérő táji környezetben élő csoportok létformáinak leírásánál evidensnek tűnt a környezet és a benne élő ember műveltségének megfeleltetése, ám a kulturális jelenségek elterjedése, hangsúlyosan a kulturális csoportok problematikája rendre felvetette a tér és a társadalom, a tér és a történetiség közötti átjárás kérdését.11 Keményfi Róbert összefoglalta a magyar néprajz földrajzi szemléletének tudománytörténetét, s részletezően foglalkozott a geográfia és az etnográfia térszemléletének, térlátásának egyező és eltérő vonásaival is.12 Itt egyrészt a térbeli/területi hierarchia és az annak adekvát kulturális „megfeleltetés” jelentőségét emelem ki,13 valamint a régió fogalmának kérdését. Az utóbbi - sokféle és változó értelmezése ellenére - földrajzi keretek között

7 Braudel 1985. 114., 494.

8 Braudel 2003. 44-76.

9 Burling 1965. Vargyas Gábornak köszönöm meg az adatokat.

10 Az említés szintjén: Gunda 1968. 93-103., Barabás 1980. 23-35., Kosa 1982. 15-20.

11 A földrajzi környezetnek az anyagi kultúra jelenségeire gyakorolt hatásáról: Barabás 1963. 72-87., Gunda 1980. 9-21., Paládi-Kovács 1980. 57-75. A tér és a történelem kérdéséről lásd: Benda-Szekeres (szerk.) 2002. kötet tanulmányait.

12 Keményfi 2004. 19-49.

13 Keményfi 2004. 20.

25