Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Herman Ottó a Miskolci belvárosba költözött A mai konferencián több új információ, számos okosság hangzott már el Herman Ottóról, akinek az életművét a különböző tudományszakok művelői jól ismerik, de számon tartja Miskolc város közönsége is, s amihez nem könnyű bármi újat hozzátenni. Ezért csupán - főként az életmű utóéletére, a kimagasló személyiség emlékezetére koncentrálva - néhány megjegyzést teszek a centenáriumi ünnepség és a kiállítás kapcsán. Az utókor egymást váltó generációi sokféle módon igyekeznek felhasználni Herman Ottó életművét, különösen az olyan történelmi időszakokban, amikor a korábbi társadalmi-politikai szituáció karakteresen megváltozott, a társadalmi elit jelentősen átalakult, és olyan személyiségeket kellett kiválasztani az új társadalmi kánon számára, akik nem csupán eredményeikkel mutattak példát, de hitelesek is lehettek. Herman személyét és munkásságát már a kortársak részéről is jelentős figyelem kísérte idehaza és külföldön egyaránt. Rendkívüli tudományos és tudományszervező munkássága mellett erősítette mindezt kiterjedt közéleti szerepvállalása, politikai pályája, s nyitott személyisége. Felhajtóerőt jelentett a magyarság melletti, minden körülmények között vállalt elkötelezettsége, hogy töretlen híve volt Kossuthnak és a nemzeti függetlenség eszményének, és hogy az új baloldali mozgalmakkal való ambivalens viszonya ellenére is egyfajta társadalmi igazságosságot vizionált. Halálakor jelentős számú hírlapi cikkben tudatták veszteségüket a politikai lapok, s természetesen mindazon szakterületek, különféle tudományos társaságok, egyesületek méltatták folyóirataikban, búcsúztatták szerkesztőségi cikkben, amely területeken érdemeket szerzett. Halála után - főként a tanítványok részéről - nagyon hamar elkezdődött a sztereotípiáktól sem mentes kultuszának a megteremtése, ami azonban különösen az 1950-es évek elején, halála 40. évfordulója táján csúcsosodott ki: a régészettől, néprajztól az élővilág kutatásának különféle szakágaiig, a tudományos ismeretterjesztéstől a közművelés/köznevelés különböző szintjeiig példaként jelent meg az életműve egy olyan korszakban, amikor komoly igény mutatkozott az újfajta héroszok teremtésére. (Emlegették őt a természettudomány Petőfijeként is.) Herman persze rászolgált erre a figyelemre, számunkra azonban az újfajta történeti-társadalmi irány megformálódásának a folyamata okán érdekes utóéletének ez a szakasza. Segítette emlékének elevenen maradását, hogy generációnként akár több életrajzi feldolgozás, illetve egy-egy szakterületen végzett tevékenységének újszerű összefoglalása jelent meg: Lambrecht Kálmán, Beretzk Péter, Székely Sándor, Varga Domokos, Vásárhelyi István, Kása László - Keve András - Farkas Gyula, Erdődy Gábor és mások tollából. Megszámlálni is nehéz lenne az emlékező konferen-229
