Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
eredeti népköltési gyűjtéseinél jóval nagyobb hatásúak szépirodalmi ihletettségű népmese-feldolgozásai. Ezek talán máig a magyar mesekincs legnépszerűbb könyvei. A magyar mese- és mondavilág című, a magyar szöveghagyományon nyugvó ötkötetes munkájában csakúgy, mint a saját családi élete által ihletett meséiben {Apa mesél, Történetek a gyermekszobából), valamint a világ népmesekincséből válogatott, lefordított és átdolgozott gyűjteményeiben {Grimm testvérek meséi, Csudalámpa, Ezeregyéjszaka meséiből), elsimította az eredeti népmesék nyerseségeit, megnemesítette, saját felfogásának megfelelő erkölcsi tanításokkal fűszerezte azokat. Megjegyzem, ezeket a kiigazításokat a népmesék esetében az a változás is igényelte, melynek során a korábban szóbeli műfaj írásbelivé vált, el is hagyva az élő előadás kellékeit, különösen a gesztusok információit. Benedek Elek élete végén az anyanyelvi kultúra ápolását és Erdély történetének megismertetését tartotta legfontosabb céljának. 1922-ben vette át a Cimbora című képes gyermeklap szerkesztését, amelynek gazdag, fontos kulturmissziót betöltő anyagát Elek apó híres levelezési rovata egészítette ki. A legendás lap egy egész nemzedék ízlését és jellemét formálta. A másik ága a mese talajából kihajtó virágnak a vizuális kép, a látvány, az alkotóművészet különféle ágazatai. Ezek jellemzői között hangsúlyozni kell, hogy a legjobb alkotók nem elsősorban mesei történeteket, szereplőket igyekeznek megmutatni, hanem magának a mesének a világát, annak szellemiségét. Nyugodt szívvel gondolhatunk arra is, hogy ezeknek a művészeknek a mese a lelkűkben lakik, s a létrehozott műalkotásaik jószerével természetes folyományai az emberi habitusuknak, s világlátásuknak. Műveit látva feltétlenül ilyen alkotónak gondolom én Szekeres Erzsébetet, akinek sajátos hangulatú művészete a népmese és a tárgyalkotó népművészet tradíciójában gyökerezik, s akiről az őt ismerők azt tartják, hogy emberi hitvallása és életszeretete egész lényéből sugárzik, s nem csak míves munkáinak látványából. Dekoratív hímzett és varrott textil faliképéin a népművészet motívum- és szimbólumvilágának modem átírásával kísérletezik - ahogyan a Kortárs magyar művészeti lexikon vele kapcsolatban fogalmaz. Szekeres Erzsébet 1938. augusztus 10-én született Budapesten. Gödöllőn agrármérnöki diplomát szerzett, nyugdíjazásáig a mezőgazdaságban tevékenykedett, s autodidaktaként kezdett foglalkozni az alkotóművészettel. Első rajzait 1971-ben minősítették, azóta soha nem szakadt el a különböző fonalak, textíliák varázsától. Később jöttek a művészetében a szőnyegek, közülük az elsőt Kallós Zoltán balladái ihlették. Müvein a folklór különböző műfajai fogalmazódnak meg a maga megformálta szimbolikus világban, belefoglalva abba a népművészet sajátos ikonográfiáját is. De forrásai a Kriza János által gyűjtött balladák, amelyek Kelet-Közép-Európa folklórkincsének alaprétegébe tartoznak, s amelyeknek a megjelenését követően (1864) kibontakozó Vadrózsa-pör sokat segített a népköltészet történeti és interkulturális vonatkozásainak feltárásában. De merít Szekeres Erzsébet a Hetvenhét magyar népmese forráskútjából, s jószerével az egész Kárpát-medencei folklórból, amit egy egykor volt „aranykor” örökségének 219
