Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Elődök és (egykor volt) társak
ebbe az irányba mozdították. Szándékkal nem említek neveket: részben, mert teljesítményük és társadalmi hasznosságuk objektív módon nem összevethető, másrészt nem kívánom Csiszár Árpádot senkivel összemérni. A Beregi Múzeum ezen a tájon és a múzeumi szakterületen egyedi, s éppen olyan pótolhatatlan, mint más vidéken mondjuk az orosházi, a hódmezővásárhelyi, a kiskunhalasi, karcagi, a sárospataki vagy más muzeális közgyűjtemény. * * * Elsősorban az értékmentést kell hangsúlyoznom akkor is, ha - túl a Beregi Múzeum tárgyi kollekcióján - Csiszár Árpád néprajzi munkásságára utalok. Ebben is voltak elődei és társai, akik közül nem kevesen paraszti sorból váltak lelkésszé, tanítóvá, akik még hordozták a hagyományos műveltség számos tudását, de már kívülről megfigyelve, kutató és értő szemmel írták le, örökítették meg annak jelenségeit. Csak Debrecen és Sárospatak szellemi vonzásában egész sor kiváló értelmiségit lehetne említeni, akik a néphagyomány jeles gyűjtői voltak, egészen Erdélyi Jánosig és Tompa Mihályig visszamehetnénk ennek históriájában. Folytatva persze a sort Újszászy Kálmánnal, Szabó Zoltánnal, s más kiválóságokkal, és jeles tanítványaikkal persze, akiknek az életében és munkásságában a tradíció forrásvidéke határos volt a vidéki Magyarország szegénységének világával. Hasonlóan a tradicionális népi kultúra más kiváló gyűjtőihez, Csiszár Árpád pontosan felismerte, hogy a megváltozott társadalmi feltételek között milyen gyorsan alakul, formálódik a paraszti hagyomány, s mindez gyűjtőmunkára sarkallta. Az érdeklődést gyermekkorából magával hozta, az egyetemi évek és az azt követő időszak tájékozódása fel is készítette őt erre a feladatra. Benne élt a vidéki közösségekben, de írásaiban jól nyomon követhető az a folyamat, hogy miként kezdte el Bereg népéletének archaikus jegyei között azokat is kutatni, amelyek a szaktudományok látószögében nyertek valódi értéket. Csiszár Árpád méltatói jó okkal említik fel, hogy számos archaikus jegyét tárta fel a magyar néphitnek, a népi gyógyításnak, a természetfeletti erővel rendelkező és a mitikus lényeknek, olyanokat, amelyek már örökre feledésbe merültek.4 Leírásaival évszázadokra világított vissza a hiedelmek világában, az embernek és állatnak ártó tudások és tudósok részletező leírásával finoman árnyalta a szellemi műveltségről ismert képet. Az ártó és gyógyító személyiségek általa feltárt tudása felbecsülhetetlen érték, amelyből gyakran a kereszténységet megelőző korok derengenek fel, a hagyományos népi gyógyászat olyan kellékei pedig, mint az emberkoponya vagy a csikólép nélküle talán örökre elkerülik a tudomány 4 Ujváry Zoltán: Csiszár Árpád emlékezete. Miscellanea, III. 282-294. Folklór és Etnográfia 101. Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke. Debrecen, 1999. 281-294. 193
