Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Elődök és (egykor volt) társak

és társadalmi lapban Tehetségmentő debreceni kollégium címmel írta a - bibliográfiája szerint - legelső cikkét, 1945-ben pedig a Református Kollégium partikula rendszeréről készült bölcsészdoktori értekezése.)

Megszámlálni is alig lehet az általa gondozott, szerkesztett, megjelentetett kiadványokat és kiadványsorozatokat, saját publikációiról nem is szólva.

Szinte minden munkahelyén szerkesztett, gyakran maga indított könyvsorozatokat, illetve olyan periodikákat, amelyek a szaktudomány mellett az érdeklődő nagyközönséget is informálták (sárospataki, gyulai, bajai múzeumi füzetek, Pécsett a Dunántúli Dolgozatok és a Múzeumi Körlevél, Debrecenben a Múzeumi Kurír).1 Az 1944-1996 közötti időszakból - nem a teljesség igényével készült - bibliográfiája közel 1600 tételt számlál.1 2 1946-ban bölcsészdoktori címet, 1966-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1987- ben pedig a tudomány doktora lett. Tevékenysége messze túlmutat a néprajz határán, de ő maga is lényegesen kitágította a hagyományos értelemben vett néprajz kereteit: az irodalomtörténet, a művészettörténet, a művelődéstörténet megszámlálhatatlan kérdésével foglalkozott. A Debreceni Egyetem oktatójaként, három évtizedig nevelte a néprajzosok és a muzeológusok nemzedékeit. A Néprajzi Tanszéken 1986-ban címzetes docenssé, majd 1992-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Etnográfus hallgatók generációi emlékezhetnek jó hangulatú óráira és a Déri Múzeumban - az ő irányításával is - végzett múzeumi gyakorlatra. A tudományos ismeretterjesztésben éppen úgy fontos szerepet vállalt, mint a múzeumok társadalmi támogatóinak megszervezésében. A múzeumok nemzetközi szervezete, az ICOM körében a magyar muzeális közgyűjtemények kapcsolatait erősítette. A Déri Múzeum Baráti Körének égisze alatt, a Kör elnökeként, illetve társelnökeként általa szerkesztett, mintegy száz kötetet megért Múzeumi Kurír gondozása vélhetően példátlan a hazai múzeumok históriájában. Saját bevallása szerint legeredményesebben Debrecenben tudott bekapcsolódni a helytörténeti kutató- és feldolgozómunkába: éveken át elnöke is volt a Hajdú-Bihar Megyei Helytörténeti és Honismereti Bizottságnak.

Muzeológusként és vezetőként soha nem vált el tevékenységében a tudományszervezés és a közművelődés. Az általa vezetett intézményekben is a határokon túlnyúló szakmai kapcsolatokat épített ki, de érdeklődése és kapcsolatrendszere túlnyúlt a Kárpát-medencén: Bukaresten, Brassón át elért a Balkánig,

1 Lásd Ortutav Gyula előszavát az Opuscula Ethnographica kötetben. Debrecen, 1977.

2 Dankó Imre munkásságának repertóriuma (1944-1996). Összeállította: Nagy Jenő. Debrecen, 1997. Az azt követő időszakról a Déri Múzeum Évkönyve köteteiből tájékozódtam, amelyek a munkatársak szakirodalmi tevékenysége sorában Dankó Imre évenkénti publikációit is közük.

179