Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Elődök és (egykor volt) társak
Dankó Imre (1922-2008) 2008. december 15-én, életének 87. évében elhunyt Dankó Imre nyugalmazott megyei múzeumigazgató, az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár, a magyar múzeumügy, a néprajz, a művelődéstörténet, s a honismeret közismert, közmegbecsülésnek örvendő személyisége. 2009. január 5-én, Debrecenben helyezték örök nyugalomra. A hosszú, ám eredményeiben az egy ember életéhez mérten mégis valószínütlenül gazdag életpálya felületes számbavétele is jelzi, hogy Dankó Imre nagyon nehezen betölthető űrt hagyott maga után. Bár az elmúlt egykét esztendőben alkalmanként fáradtabbnak, a testi megpróbáltatásai miatt olykor türelmetlenebbnek éreztem a megszokottnál, figyelme és munkabírása élete végéig változatlan volt. Ezt igazolja például, hogy a karácsony és szilveszter közötti posta kézbesítette a Rálátás című honismereti-kulturális lap 2008. évi utolsó számát, amiben a szerkesztő, Dankó Imre még 2008. november 30-án lezajlott rendezvényről is tudósított. Szerencsések lehettünk, akik közelebbről ismerhettük, mert az egykori tanítványokra kiterjedő figyelme, segítőkészsége mellett talán valamit megérthettünk abból a személyiségből, akiben organikusan élt együtt a sokféle tudás, a legkülönbözőbb szakterületen megszerzett jártasság. Amennyire úgy érezhette olykor a fiatalabb pályatárs, hogy Dankó Imre öröktől van, s örökké lesz, annyira fájdalmas immár a megmásíthatatlan hiánya. Dankó Imre a Gömör megyei HanváxbX származó édesapa, és Hajdúböszörményből a fővárosba került édesanya gyermekeként, Budapesten született 1922. január 22-én. Kunszentmiklóson nevelkedett, ott érettségizett. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte magyar-angol-történelem szakon, azután Budapestre iratkozott át, ahol a Bolyai Kollégium, majd az abból kinövő Györffy Kollégium alapító tagja volt. Bár múzeumi kapcsolatai már diákéveiből datálódnak, az egyetem befejezése után először tanítani ment: Hajdúnánáson, Kecskeméten, Szentendrén és Túrkevén volt gimnáziumi tanár. Az utóbbi helyen került először múzeumi státusba 1953-ban, miután 1951-ben az ő irányításával nyílott meg a Túrkevei Múzeum. 1954-től Sárospatakon a Rákóczi Múzeumot irányította, 1958-1964 között Gyulán az Erkel Ferenc Múzeum igazgatója volt, majd 1964. július 1-jén Pécsett a Baranya Megyei Múzeumi Szervezet irányítását vette át. 1969. július 1-jétől nyugdíjazásáig, 1983. január 1-jéig Debrecenben a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója volt. Az általa irányított kiváló munkatársi gárdával múlhatatlan érdemeket szerzett Hajdú- Bihar jelenlegi múzeumi intézményrendszerének kiépítésében, s Debrecen adott keretet Dankó Imre tudományos életművének teljes kibomlásához is. (Hozzá kell tennünk, hogy a város művelődéstörténetével sokkal korábban eljegyezte magát: 1944-ben a Sorsunk című, néhány éven át Pécsett megjelenő irodalmi, művészeti 178
