Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Elődök és (egykor volt) társak

rendkívül fiatal, agilis és mindenre nyitott Balassa Ivánt ismerhette, legfeljebb elképzelni tudja, hogy milyen lehetett élete delén, ereje teljében, amikor a sorsa Sárospatakra vezérelte. Figyelme Zemplén minden tájára kinyílott, s egészében igyekezett megismerni a Hemád és a Tisza folyása közé eső térség hagyományát.5 Zempléni (és abaúji) vizsgálatainak egy része korábbi tudományos tájékozódásához illeszkedett,6 de például Tokaj-Hegyalja borkultúrájának történeti néprajza vagy a vízrendezés előtti Bodrogköz tradíciója a pataki évektől kezdve foglalkoztatta, s az itt kezdett munkái csak később, az 1960-as - 1970-es években értek be. Balassa Iván néprajzi látásmódját a komplexitásra való törekvés jellemezte. A hegyközi földművelésről írott monográfiájában az agrárhistóriai és történeti-néprajzi tájékozódás a társadalom jelenségeinek megfigyelésével egészült ki. A régi Bodrogköz lírai rajzában a térség külterjes gazdálkodásának - önálló tanulmányokban érlelt - jellege a bodrogközi ember mese- és mondavilágával, jellegzetes kulturális habitusának jellemzőivel szervesül.7 Kutatói habitusa valódi kiterjedésének azonban a hegyaljai szőlő- és borkultúra vizsgálata adott keretet: a nyelvészet, az agrártörténet, a településtörténet, a történeti néprajz és ökológia, a művelődéstörténet és még számos más diszciplína látószögében értelmezi a történeti táj népének és jellegadó kultúrájának tradícióját. A teljesség igénye nélkül felsorolt művekből is kirajzolódik, hogy miként épült fel, s formálódott meg íróasztalán a tokaji bor monográfiája.8 Hasonlóan épültek fel az életmű más összefoglaló munkái is: könyvek és könyv értékű szintézisek.9

5 Néprajzi feladatok a Hernád és a Tisza között. Sárospatak, 1960.

6 Földművelés a Hegyközben. Budapest, 1964. (Új kiadása: A Hegyköz földművelése. Budapest, 2000.)

7 Lápok, falvak, emberek. Budapest, 1975.

8 A mecenzéfi földmunkások Tokaj-Hegyalján. Néprajzi Közlemények, IV. (1959) 4. szám 287-291., Furmint. Magy ar Ny elvőr LXXXV. (1961) 94-96., A szőlőművelés és a borkezelés változásai a XVI-XVII. században Tokaj-Hegy alján. Agrártörténeti Szemle XV. (1973) 1-12., Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedelmében. Magy ar Mezőgazdasági Múzeum Közlemény ei, 1973-74. 145-159. Budapest., A filoxéra Tokaj-Hegyalján. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. (1975) 305-332. Miskolc., A Tokaj-Hegyaljai borféleségek terminológiája. Magyar Nyelv LXXI. (1975) 299-308., 417-424., Adatok a zsidók szerepéhez Tokaj-Hegyalja vidékének szőlőművelésében és borkereskedelmében (1791-1841). Évkönyv, 5-27. A Magy ar Izraeliták Országos Képviselete. Budapest, 1982., A Tokaj-Hegyaljai aszúbor és eszencia (1790-1810). Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1984-85. 123-146. Budapest., A Tokaj-Hegy aljai aszú korai története. Az Egri Múzeum Évkönyve, XXIII. (1987) 223-238., ATokaj-Hegyaljai szőlőművelés munkaszervezetének néhány vonása a XVI-XX. században. Agrártörténeti Szemle XXX. (1988) 271-305., Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj-Hegyaljai Borkombinát ÁG. Tokaj, 1991. A témához lásd még: Orosz István: Balassa Iván agrártörténeti munkássága. Múzeumi Kurír 67. szám, 12-15. Debrecen, 1995.

9 Magyar néprajz (Ortutay Gyulával). Budapest, 1979., Az aratómunkások Magyarországon. Budapest, 1985., A magyar falvak temetői. Budapest, 1989., A határokon túli magy arok néprajza. Budapest, 1989. (Új, bővített kiadása: A szomszédos országok magyarjainak néprajza. Budapest, 2003.), Gabonatermesztés. Szilágyi Miklós (szerk.): Magyar néprajz, II. Gazdál-176