Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
tek által meghatározott, s előnyös vagy hátrányos adottságaikat falvaink tovább hordozták a következő évszázadban is. Belejátszottak természetesen a mezőgazdálkodás területi kiterjedésébe és gyakorlatába a földesúr gazdasági törekvései is, amiről a feudális szolgáltatások rendje tájékoztat. Voltak olyan települések, ahol a határ egésze a jobbágyparaszt üzemek között volt felosztva, s olyanok is, amelyek - a vizek és a földesúr miatt - gyakorlatilag nem rendelkeztek a népesség fenntartását biztosító művelhető szántóterülettel. Kiscigánd: „Ezen helységbélieknek ebben is nagy hátramaradások vagyon, hogy határjokon semmit majd nem vethetvén, midőn magoknak túl a Tiszán valami földecskéket vetés alá szereznek, hogy azoknak szántássára kimíveléssére járhassanak, azon révnek való helyet, merre a Tiszára járni szoktak, onteleki joldesuraktúl esztendönkint 20 kaszással megbérelni kéntelenek. Hozzáadván panaszképpen, hogy meg legyen immár nékiek jelentve azon uraságtúl, hogy többé azon út nékiek meg nem engedődik.” Bepillantást nyerhetünk a földművelés jellegébe a dézsma, illetve egyéb földesúri szolgáltatások kapcsán is. A bodrogközi falvak egyik fele azt vallotta az úrbérrendezés során, hogy nem ad kilencedet a földesurának, amiből - együtt az egyéb szolgáltatások felsorolásával - arra következtethetünk, hogy tájunkon a feudális kötöttségek talán lazábban érvényesültek az általában megszokottnál. Ha ez így volt, annak okai között bizonyára előkelő helyen szerepelt a vidék hátrányos természeti adottsága. A dézsmaszolgáltatást gyalogos vagy igás robottal, egy-két esetben pedig - a szabadmenetelüek - készpénzzel váltották meg. Véke jobbágyai például 2 nap munkával szolgáltak a kilenced helyett. Az igás robot a kettes ökörfogatok használatán alapult, de van adat a 4 marhával való szántásra (Dobra), s rendszeres volt a jobbágyparasztok társulása az igaerő közös kiállítására. Voltak olyan falvak, ahol a több földesúrnak különböző módon adták meg a járandóságot: volt, aki kilencedet vett, volt, akinél robottal váltották azt ki. Pl. Céke: „Gróf Klobussiczky és Boronkay Menyhért jobbágyai búzából, rozsból, árpából és zabból kilencedet adnak, a többi urak jobbágyai kilencedet nem tartoznak adni. E nemes vármegyében egyes helyeken adnak kilencedet, másutt nem. ” Érdekesebb témánk szempontjából persze a dézsmaköteles termelvények felsorolása: gyakorlatilag minden gabonaféle - búza, árpa, zab, gabona (rozs), tenkely, kukorica - ott szerepelt a dézsmált termelvények között. Van utalás arra is, hogy a foldesúr gabonáját a jobbágyok - robotban vagy pénzért - csépelték el, s a szemnyerés munkáját a csűrben végezték (Zétény).16 Több településen dézsmaköteles volt az 1770-es években a kukurica (tengeri, törökbúza) is. Boly: „Kilencedet mindenféle életbűi, akit kévébe kötnek, emlékezetektűl fogyást adnak. Kukuricát valami 30 esztendeje, dohántpedig hat esztendeje, hogy keztík dézmálni. Életbe való dézmalas, hogy tekintetes nemes varmegyebe más földesuraság-16 A csűr az alföldi jellegű mezőgazdálkodást folytató Bodrogköz közönséges építménye volt, ami a cséplés gépesítése után elsősorban tárolóhelyként szolgált. 164
