Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
nál is szokásba vagyon, tugyák. Kukurica-dézmalást némely helyeken, dohány dézmalást sehon se tugyák lenni." Lelesz: Emlékezetekre búzábúl, gabonábúl, arpábúl, zabbúi kilencedet adtak, most is adnak. Kukuricábúl pedig huszonnyolc esztendeje, mely időben méh-dézmálás is kezdődött.” Az egyes falvak termelőgazdálkodásának lehetősége a vízrendezés előtt a földrajzi feltételek közül elsősorban az ármentes és az áradásos térszínek arányára, s a mindenkori vízjárásokra volt felfüggesztve, az ármentes térszínek talajadottságai is döntően befolyásolták a mezőgazdálkodás lehetőségeit.17 Az úrbéri bevallások 1. kérdőpontja éppen a földművelés rendszerének alapkérdéseire keresi a választ, a vele kapcsolatban rögzített információkból rekonstruálható a vízrendezés előtt földművelő gazdálkodás állapota.18 A jobbágyparaszti üzemszervezetek stratégiájának megfelelően, a bodrogközi falvakban is a kenyérgabona megtermelése volt a legalapvetőbb gazdasági cél, s a forduló földek elsősorban a gabonatermesztés szolgálatában álltak a 18. század derekán is. A kötöttebb talajú határokon - ha az áradás nem veszélyeztette - az őszi és a tavaszi gabona is megtermett. A dombosabb határok homokföldjei - igaz, a víznek kevéssé kitéve - leginkább a rozstermelést (gabona) szolgálták, ezekben a falvakban nem voltak búzaföldek. Karosa', tatárjában fekvő szántóföldek aminémű mezei vetemény alá alkalmatosak, jó üdők foganattyával az elvetett vetemények jutalmason megtermik, kiváltképpen tudniillik, a gabonát (rozs, V. Gy.)” Károk: „Csak két nyomásban oszlik kevés mezejek, de mivel mind a két fordulóban lévő szántófölgyek homok földekbűl állok, búzatermő fölgyek nincs. Ugyanezért árpát sem vethetnek, sőt zabot is igen keveset, de a kevesnek is csekély termését vehetik, mert az homokos földben csak elenyészik. Ami kevés homokallya földgyök juthatna, azt az árvíz miatt nem vethetik. De ha szinte szárazban maradna is a víz miatt, csupán soványság. Aminthogy a homok földgyeknek allyán a vetésben károkat is szenvednek árvíznek idején. ” A partosabb, víztől védettebb térszínek a vízrendezés előtt nagyrészt a rozstermesztés szolgálatában állhatták, amint ez más falvak bevallásaiból is kideríthető. Karos: „S minthogy felyeb fekvő gabonatermő homokjai vannak, azok a vízözön idein is nem oly károsak. ” Károk: „ Szántómezejek két nyomásban vagyon szakasztva, de annak is az egyike csak homokos földekbűl álló, melyeknek majd hason fele sovány, mert trágyával nem tarthattyák. A másik nyomásbéli részen is, amely fölgyek valamennyivel hasznosabbak, búzatermő fölgyek lennének. Oly karban vannak, hogy ha egy-két esztendeig folyvást uralkodik az árvíz, azokat nem is vethetik. Érkezvén pedig olykor azokra az árvíz, midőn bévetve vannak, azoknak termését elveszi.” 17 Borsos 2000. 32-34., Dobos-Terek (szerk.) 2007. 39-46. 18 Az 1. kérdőpont szövege: Hány nyomásban művelik szántóföldjeiket az adott település lakói? Milyen őszi és tavaszi veteményeket vetnek? Hány ökörrel szántanak? Trágyázzák-e földjeiket, és milyen időközönként? 165
