Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
len termesztése dominált. 168 községben a juhtenyésztésnek volt szerepe: Felső- Zemplénben mintegy félszáz településen foglalkoztak a posztó kallásával, fehér posztó vagy daróc készítésével. Tőketerebes lakosai a mezőváros haszonvételi forrásaként említették, hogy a vásznat nemcsak saját szükségletre, hanem eladásra is készítik.95 A paraszti háziipar domináns ágazata a későbbiekben is működött, sokfelé egészen az 1950-es évekig, a közös gazdálkodás bevezetéséig. Mind a rostanyag beszerzéséhez - pl. a részért dolgozó hegyvidéki és bodrogközi kendervágó aszszonyok periodikus vándorlása mind a készítmények értékesítéséhez jelentős forgalom társult, aminek szerepe volt a különféle új anyagfajták, készítmények és díszítmények elterjedésében is.96 A magyar háziipar törzskönyve Zemplén vármegyében csak Kis-Cigándot sorolja (60 fővel) a jelentős textilkészítő háziipar művelői közé: takarókat, pokrócokat szőttek. A vászonszövés központja volt a 19. század végén is Tőketerebes (Trebisov), ahol a szóban forgó forrás lajstroma 1400 (!), a szövő-fonó háziipart űző családfőt említ.97 De jelentős volt ez a tevékenység a Hegyaljával szomszédos tájakon is: például a Taktaközben - Tardos és Ladány kivételével - mindenütt megtermett a kender, s a házilag feldolgozott rostjából szőtt javak értékesíthetők voltak Tokaj-Hegyalján.98 A magyar népművészet egésze szempontjából kiemelt figyelmet érdemel a Bodrogköz textilmunkája, aminek ugyancsak számos táji kapcsolódása figyelhető meg.99 A fentiek természetesen nem pótolhatják ennek az egész tematikának a további részletező vizsgálatát. Sajnálatos módon a gyűjteményekben ránk maradt textíliák csak töredékes kép rekonstruálását teszik lehetővé a megelőző évszázad háztartási textiljeiről, azok felhasználásának több területe talán már mindörökre homályba vész. A legáltalánosabb, legelterjedtebb háziipari tevékenység alapvető vonásait persze ismerjük, de éppen a történeti forrásokban való felbukkanásuk indukál rendre újabb kérdéseket.100 5. Fazekasság Zemplén vármegye folyó menti agyagbányái, az agyagkitermelő gödrök jelentős agyagművességet tartottak el az elmúlt évszázadok során. A 16-17. században még egy sor településen dolgoztak fazekasok: Patak, Újhely, Keresztúr, Erdőbénye, Liszka, Tállya, Tokaj, Homonna, Ardó, Vámosújfalu, Szegi, Ond, Hernádnémeti, Szerdahely, Kenézlő, Királyhelmec, Kisgéres, Nagygéres, Gercsely, Nagytoronya, Sztancs, Upor, Deregnyő, Pazdics, Kelese, Kosaróc, Bosnyica 95 Takács—Udvari 1989a. 202—206. 96 Dobrossy-Fügedi 1982. 395-407., Fügedi 1986. 197-203. 97 Kovács 1898. 79. 98 Kovács 1941., Takács 2005. 230. 99 Kántor 1961., Barathy 1971., Siska 1986b. 100 Vő. például: Bencsik 1993a. 99
