Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)
A megtört művész a félben maradt, általa nem kedvelt, gipszben lévő szobrait kezdte megsemmisíteni, és nem fogott sokáig új munkához. Eredményeit fiatalon sem élte meg igazi nagy sikernek, s most, amikor egyre több sérelem érte, szinte már képtelen volt feldolgozni a történteket. Ennek a lelki fáradtságnak kivetülése a Rokkant kentaur (Centaur, Kolduló kentaur, 1908) című alkotás. A büszke mitologikus lény elvesztette erejét és összeroppanva koldul. Invalidus módján tarisznyájába gyűjtögeti a könyöradományokat. Nehéz szívvel hozzuk kapcsolatba e művet az alkotója pszichéjével, de bizony magáról vall, s előrevetíti a tragikus véget. Még egy utolsó, nagy erőpróbát tesz. Talán éppen azért, mert az igazságot szolgáltató Mátyás király megfogalmazására kérték fel. A mű címe: Mátyás király az igazságos, vagy kicsit ragadványnévnek tekinthetőén: „Kapás Mátyás király" (1912). A mű tekintélyes megjelenéséhez képest feltűnő, hogy egy pár száz lelkes kis falu állította e művet. Az a Sajógömör, ami hajdan nevezetes volt váráról, olyannyira, hogy a megye is onnan kapta nevét. A Rimaszombat melletti település híres iskolája és annak tanári kara kezdeményezte ezt a nagyon szép művet, s nekik köszönhető a magyar mesék és mondák világában aktívan jelen lévő példázat műalkotásbéli megszületése. Ahogy Carai János Mátyás király Gömörben címmel szépirodalmilag megfogalmazta az igazságszolgáltatást egy igen markáns példázatban, Holló éppen elszenvedett bántalmazásai miatt is magának érezhette a történelmi tanmesét. A király földig érő palástjában, babérkoszorús fejékét le nem téve, hirtelen ragadja meg a kapát, hogy az áldomásból kihagyott nép fáradozásával a szőlőhegyi munka során szembesítse elkényelmesedett főurait. Holló Barnabásnak sikerült megőriznie a királyi méltóságot, amiből semmi sem vész el azáltal, hogy kard helyett kapanyelet ragad. Az ábrázolt biztos önmagában, biztos ítéletének igazában, amit a szobrász a csípőre tett kezű, kontraposztos beállással hangsúlyoz. Egy neoreneszánsznak nevezhető művet alkotott, ami nemcsak a megrendelők elvárásának, hanem az idő próbájának is hősiesen ellenáll. A határ menti településen lévő, másfélszeres méretű köztéri szobor az impériumváltásokat is túlélte - éppen a műben kifejezésre jutó humánumnak köszönhetően. Meglehet, hogy időnként magyarázatra szorult felismerni abban a szőlőt saját verejtékével művelő munkás megbecsülését, de szerencsére a benne rejlő közlendő okán nem vált a történelem martalékává. 38
