Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)
A szobrászi életutak beható vizsgálata mind többször rávilágít arra a tényre, hogy a művész önnön belső világát leginkább az úgynevezett „kisplaszitkákban" mutatja meg. Ekkor minden megkötés nélkül ölthet testet a gondolat, az alkotó érzései közvetlenül juthatnak kifejezésre. Nincs elvárás és nincs megrendelő. Minden a talentum mértéke szerint alakulhat. S nem véletlen, hogy ezek a feltárulkozások sokszor a végsőkig ott maradnak alkotójuk környezetében, esetleg egy-egy tárlaton bemutatásra kerülnek. Tulajdonképpen egy életen át élvezik alkotójuk dédelgető pillantásait. Talán a művész önbizalmát is e munkáiból nyeri. Izsó Miklós Táncoló parasztjairól tudott, hogy mindig ott sorakoztak műterme polcain, s valami hasonló szerep jutott Holló Barnabás lovas kisplasztikáinak is. S mi sem természetesebb, hogy Holló Barnabás családjának mélyből fakadó magyarságtudattal átitatott kisnemesi habitusa a ló és lovasának számtalan variációjában fog majd megnyilvánulni. E téma egyet jelent számára a férfiassággal, a hazafisággal, a magyarságtudattal. Az 1896-ban készült Honvédhuszár, „Vörös ördög" - bár csak tudomásunk van egykori létezéséről - címében is mutatja a művész korai ez irányú érdeklődését, s a pálya egész ideje alatt foglalkozik majd a betyár, a juhász, a huszár megjelenítésével, de meg nem valósult emlékműveinek (Bem tábornok, Görgey Artúr, Bocskai István, II. Rákóczi Ferenc, II. Lajos király) is vannak igen szép lovas variánsai. A mai megítélés szempontjából vitatható betyár lét művészünk korában még egyet jelentett az elnyomó közhatalommal való szembeszegüléssel. A lóhátról büszkén a távoli horizontot kémlelő betyár öntudata ebből fakad (Betyár lovon). A juhász szamáron még egy népéleti munkának tekinthető, de a Megy a juhász szamáron már merőben több annál.27 A pusztákon élők szabadságeszménye az archaikus létet, talán az idillikus világot mutatná, ha annak napi küzdelmére, tragédiájára nem lenne fogékony művészünk. Petőfi Sándor 4x4 soros rövid verse mintha a kívülálló értetlenségével - már-már tréfába hajló módon - énekelné meg a szamarán vonuló szomorú legényt. Megy a juhász szamáron. Holló nagyon is átéli a reményvesztett fiatalember tehetetlen vergődését. A halott kedves elvesztése fölött érzett bánat az eksztatikus lendületű karokban fejeződik ki, és az ütlegelést elszenvedő állat szabadulni akarásában. Az ellentétes 29
