Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)

Mint manapság, Holló korában is szokás volt pályázattal kiválasztani az emlékművek készítőit, a gazdaságilag sem jelentéktelen beruházások megvalósítóit. Számos szoborpályázat volt, és azok gyakran több fordulót éltek meg. Sok idő teltei a kiírástól a felavatásig. Művészünk többek között részt vett Vörösmarty (1902), a Szabadságharc (1905), Erzsébet királynő, Wesselényi, Kossuth, Zsolnay Vilmos (1902), Andrássy Dénesné rozsnyói szobrára, Munkácsy, II. Rákóczi Ferenc kassai sírboltjának kialakítására (1908) meghirdetett pályázatokon. Száz év távlatából úgy tűnik, nagy lehetőségek ideje volt ez a szobrászokra, de a festőkre nézve is, hisz nagy kihívásoknak tehettek eleget, s az átgondolt, sok munkával kiérlelt pályaműveik tanulságán - s nemkülönben az ítészek véleményén - mindig tovább és tovább fejlődhettek. Persze akkor sem volt mindez olyan egyszerű. Az egyénnek, a világra érzékeny művésznek a mindennapok vívódásából akkor is kijutott. Még a sikeres pályázatok is tudtak csalódást okozni, hiszen azok sem jelentették automatikusan a kivitelezés lehetőségét. Holló Barnabás esetében ilyen volt Gr. Andrássy Dénesné (1904) portrészobra Rozsnyón.

A kisebb kudarcok után következett az első nagy, fájdalmas veszteség. 1906-ban a Milánói Iparművészeti Kiállításon a már aranyéremmel jutalmazott kisplasztikái a tűz martalékává lettek. Ekkor a Toldi-kompozíciójára kapta az elismerést. Két variáció is létezett: Toldi Miklós (1906) és Toldi Miklós a farkasokkal című. A plebejus szemléletű művészekhez Arany János epikus költeménye óta különösen közel állt Toldi alakja. Holló Barnabás és Fadrusz János szeretetteljes barátságára utalhat az azonos téma egyidejű feldolgozása - talán felkérés is lehetett a dolog mögött. Az bizonyos, hogy a Holló hagyatékában maradt minta alapján nagyméretű köztéri szoborként 1928-ban felállították a Városligetben, ami aztán 1944-ben a II. világháborúnak esett áldozatául. (A család tudomása szerint megrongálódott darabjai Sülysápra kerültek.)

Ez az egyik köztéri alkotása, ami elpusztult, a másik a Losonc városában 1910-ben leleplezett Kossuth-szobra lett. Az első, komolyabb mellszobrot is Kossuthról alkotta még 1894-ben, majd továbbra is foglalkoztatta az általa nagyra becsült személyiség. Részt vett azon a Kossuth-pályázaton, ami a központi térre, a Parlament elé lett kiírva. Akkor a tervet Istók János

25