Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)

felidéző, későbbi ciklustól, romantikájukat tekintve, együttérzést kiváltó hanghordozásukkal nagyon is rokoníthatók egymással. A legkézenfekvőbb kapcsolatot a Betyár lovon című alkotás mutatja. S továbbra is jele mutatkozik annak, hogy konkrét történelmi események megörökítését is fontosnak fogja tekinteni. A II. Lajos halála (II. Lajos király, 1897) című lovas szobra azonban olyannyira historikus, hogy el is vész a részletekben. A páncélba öltözött ifjú király és megbokrosodott lova inkább ötvösművészeti, mintsem szobrászi ihletettséget mutat, s valamilyen megrendelői igény feltételezhető mögötte. Ezúttal a műnek nincs meg az az elevensége, ami a romantikus hangvételű lovas szobrait szinte egyöntetűen jellemzi, s amiknek jelenleg is méltán jó műtárgypiaca van.16

A művész lelket feltáró kisplasztikáinak egyike a Centaur (Rokkant kentaur, Kolduló kentaur, 1908).17 A koldustarisznyás, mankón botorkáló figurával nagy részvétet vált ki, s mind a mai napig az egyik legtöbbet szerepeltetett műve. Mint látni fogjuk, legsúlyosabb művészi sérelmének idején alkotta, s minden bizonnyal saját fájdalmát fogalmazta meg benne. De addig, míg e lemondó, szomorú hangig eljutott, még adatott számára egy nagyon sok munkával járó, eredményekben gazdag évtized.

A 19. század utolsó éveiben, s majd azt követően a világháborúig a gyorsan polgárosodó vidéki városok fontosnak tartották, hogy jeles szülöttükről teret, utcát nevezzenek el, s azokat a nagy egyéniséghez méltó köztéri emlékművel jelöljék meg. Amikor „Gömörországban" ilyen igény mutatkozott, természetesen a gömöriségét Pesten is nyíltan hangoztató lokálpatrióta ifjú szobrászra esett a választás, akit azonban csak a jó pesti sajtóból ismertek, éppen a Széchenyi-mű kapcsán. Előbb egy bronz büszt megalkotására kérte meg Rozsnyó városa. A Szabó István katolikus paptanárról készült portrét 1897-ben avatták a gimnázium előkertjében, majd szinte ezzel egy időben alkotta meg Tompa Mihály monumentális hatású egész alakos szobrát Rimaszombat közterére. A szoborbizottság 1896-ban már mint kész műről tesz jelentést, azaz Holló elkészítette a másfélszeres életnagyságú öntőmintát, de az ércbeöntés, az ünnepi talpazat, ami külön figyelmet érdemel szép aránya, eleganciája miatt, csak 1902-re állt avatásra készen. Ez a késedelem szinte minden köztéri szobornál megfigyelhető. A nagy anyagi megterhelésre kellőképpen nem tud felkészülni egyetlen megrendelő sem, különösen arra, hogy az idő előrehaladtával az összegyűlt pénz is inflálódik, a lelkesedés is alábbszáll.

16